Viszont amit Luxemburg az adóügyi bizottságban ülő tagján keresztül csinált, az a feltárás szerint a következőkből állt: egyrészt ellenezte, hogy a nemzeti adóhatóságok közötti megállapodásokat a multicégek is véleményezhessék (mondjuk ez még fenntartotta volna a látszatát annak, hogy Luxemburg a két szférát távol tartja egymástól). Másrészt viszont az ellen is fellépett, hogy a határokon átnyúló adóelkerülési technikáknak utána menjenek, és az ellen is, hogy a tagállamok információt cseréljenek a multicégeknek nyújtott privát megállapodásaikról. A The Guardian szerint Xavier Bettel 2013-ban kezdett miniszterelnöksége alatt az ország fokozatosan feladott néhányat agresszív adózási technikáiból, de még így is vannak olyan gyakorlatok, amelyekből nem enged. A lap úgy vélte, az ország Juncker pénzügyminisztersége és kormányfősége alatt érte el, hogy hazája kivételes szolgáltatásokat tud nyújtani a globális piacnak, persze jócskán kihasználva a nemzeti és az uniós közösségi joghézagokat.
Az egyik diplomáciai feljegyzés meg is nevezte a nagyhercegséget, illetve annak vonakodó magatartását. „Napnál világosabb, hogy a tagállamok többsége nem érdekelt az igazi reformban. Különösen a luxemburgi képviselők mondták azt, hogy minden olyan javaslatot ellenezni fognak, amelyek azt célozzák, hogy a Luxemburg által javasoltakat nyilvánosságra hozzák.” A diplomáciai levelezés azonban csak adalék a 2014-es Luxleaks-botrányhoz, amelynek során többek között bizonyítást nyert, hogy egyes cégek adótrükkökkel bizonyos esetekben egy százalék körülire tudták szorítani adójuk mértékét.
