Liberális kettős mérce: mítosz vagy valóság?

Nem a szilárd meggyőződésen van a hangsúly, hanem azon, hogy ezeket a hitelveket ostorként csattogtassák mindazok felé, akik nem értenek velük egyet.

Forrás: Tűzfalcsoport2019. 10. 22. 13:09
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Tűzfalcsoport legújabb blogbejegyzésében feltételezi, hogy olvasói hallották már a kettős mérce kifejezést, netalán szembesültek is ezzel a szelektív diszkriminációval életük során. Rengeteg helyzetben fordulhat elő, de napjainkban legtöbbször egybeesik a politikai korrektség által felállított valamelyik tabuval: amit lehet a liberálisoknak, nem lehet a konzervatívoknak. Ha nem hisznek az LMBT propagandában, a fehér felsőbbrendűség létezésében vagy a feministák férfigyűlöletében, jobb, ha meg sem szólalnak…

A liberálisok ezeket a kvázi hitelvnek számító politikailag korrekt dogmákat természetesen mindaddig nagyon komolyan veszik, amíg nem közülük való a hitszegő, ekkor ugyanis gyorsan tudnak változtatni a véleményükön és relativizálni az esetet. Nem a szilárd meggyőződésen van a hangsúly, hanem azon, hogy ezeket a hitelveket ostorként csattogtassák mindazok felé, akik nem értenek velük egyet.

Pár héttel ezelőtt Kanadában nagyot robbant a hír, hogy a 2015 óta hivatalban lévő liberális miniszterelnök, Justin Trudeau fiatal tanárként egy iskolai jelmezbálra feketének maszkírozta magát, Aladinnak öltözött – erről tanúskodott egy nagyjából 20 évvel ezelőtti felvétel. Ezt követően még egy fénykép és egy videó is napvilágot látott arról, amikor a progresszívek kedvenc vicces zoknis politikusa éppen kifestve táncol, énekel. Ez a tett a baloldali liberális píszí hívők körében főbenjáró bűnnek számít – vagyis számítana, ha nem Trudeau lenne a felvételeken. Elkezdték megmagyarázni Trudeau esetét.

A blackface szokása, vagyis amikor egy világos bőrű ember feketére maszkírozza magát és sztereotipikus dolgokat ad elő, nagyjából 200 évvel ezelőtt alakult ki. A mai napig érzékenyek az afroamerikaiak emiatt, ennek pedig hangot is adnak, ha valakiről előkerül bizonyíték. Nincs semmi szükség más emberek és más népek kicsúfolására, ez tény. Az viszont súlyos, hogy milyen esetekben kiáltanak farkas helyett rasszistát egy-egy farsangi jelmez vagy túlsminkelt modell esetében.

Hogyan lehet menteni a menthetetlent? Trudeau politikusként maga is megágyazott annak a politikailag korrekt kultúrának, amelynek segítségével az USA-ban is véget akartak/akarnak vetni elsősorban konzervatív politikusok karrierjének. Aki másnak vermet ás, maga esik bele – tartja a közmondás, és Trudeau a saját bőrén tapasztalhatja, milyen érzés a segítségével felállított csapdába belesétálni. Nem tudott mást tenni, sűrű bocsánatkérésbe kezdett, mondván, fiatalon még nem látta, miért rossz és elítélendő, miért rasszista ez a cselekedet.

Tettét azzal igyekezett magyarázni, hogy egy korábbi miniszterelnök fiaként elit és privilégiumokkal tűzdelt neveltetésben volt részre, ezért nem tudta, mit tesz és mennyi fájdalmat okozott ezzel azoknak, akik nap mint nap szembesülnek bőrszínük miatt diszkriminációval. A Tűzfalcsoport az olvasóira bízza annak eldöntését, hogy mennyire hihető a bocsánatkérés, a kanadai miniszterelnök ugyanis nagyon színpadias tud lenni, gyakran elsírja magát a sajtó előtt…

Szerencsére Trudeau segítségére sietett korábbi kollégája, Barack Obama volt amerikai elnök, aki afroamerikaiként feloldozást adhat – legalábbis a politika világában – a rasszista bűncselekmények alól. Ezért Obama Twitteren üzent a kanadaiaknak: Keményen dolgozó és hatékony vezető, aki belevág olyan nagy ügyekbe is, mint a klímaváltozás. A világnak szüksége van az ő progresszív vezetésére, remélem, hogy az északi szomszédaink támogatni fogják még egy hivatali ciklusra.

Felmerül a kérdés, hogy létezik-e ebben a helyzetben a kettős mérce? Van-e olyan szituáció, amikor a feketére maszkírozás (blackface) megbocsátható? Létezik-e egy fehér lista azokról, akiknek (mindent is) szabad? Természetes, hogy létezik, a liberális baloldali politikusok pedig mindenképpen szerepelnek is ezen a listán: számukra a táboruk mindent megbocsát, nincsenek következmények.

A teljes bejegyzést a Tűzfacsoport oldalán olvashatják.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.