Komoly hatással lehet a jövendőbeli elnök mozgásterére, hogy miként alakul az elnökválasztással egy időben megrendezésre kerülő szenátusi és képviselőházi választások eredménye. A kongresszus két háza ugyanis számos esetben jelentősen korlátozhatja a mindenkori amerikai elnök hatalmát:
adót például nem vethet ki a képviselőház nélkül, a legjelentősebb kinevezésekhez – például a legfelsőbb bíróság tagjelöltjeinek jóváhagyásához – vagy egy nemzetközi szerződés aláírásához pedig a szenátus hozzájárulása kell.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a külkereskedelemhez kapcsolódó nemzetközi szerződések aláírásához a szenátus mellett az alsóház jóváhagyása is szükséges.
Változó erőviszonyok
– Az alsóházi és a szenátusi választás nemcsak az elnökitől, de egymástól is jelentősen különbözik. Egy szenátor mandátuma hat évre szól, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy hosszabb távú célok kitűzésére is lehetőségük van, ellenben a képviselőházzal, amelynek tagjait kétévente teljesen lecserélik, a képviselőknek tehát viszonylag rövid idejük van arra, hogy bármit is letegyenek az asztalra, aztán máris vethetik bele magukat egy újabb választási kampányba – magyarázta a Magyar Nemzetnek Mártonffy Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa. A kiemelkedő tudományos teljesítményéért az idei müncheni biztonságpolitikai konferencián John McCain-díjjal jutalmazott politológus elmondta, a kongresszus alsóházának 1929 óta állandóan 435 tagja van, ebből 218 széket kell egy pártnak birtokolnia a képviselőház kontrollálásához, illetve ennyi szavazatra van szükség a törvényhozáshoz – amit azonban majd a szenátusnak is jóvá kell hagyni. A helyeket ugyanakkor tízévente újraosztják az államok között a népszámlálás adatai alapján, így az államok súlya is változik a kongresszusban. Az elmúlt negyven évben a New York-i képviselők száma 39-ről 27-re, Pennsylvaniáé 25-ről 18-ra csökkent, közben viszont a Floridának járó helyek száma 15-ről 27-re, a texasiaké 24-ről 36-ra, a kaliforniaiaké 43-ról 53-re nőtt. Hozzáfűzte:
jelenleg Kalifornia számít a legnagyobb államnak 53 képviselővel, a legkisebbeknek pedig csupán csak egy van.
Kölcsönös függőség
Az amerikai külügyminisztérium által szervezett virtuális riportút keretében rendezett online konferencián, amelyre a washingtoni tárca által a Magyar Nemzet is meghívást kapott, Lonna Rae Atkeson, az Új-Mexikói Egyetem Politikatudományi Tanszékének ügyvezető igazgatója elmondta: a száztagú szenátus és a 435 tagú képviselőház létszámából úgy jön ki a mindenkori elnök személyének megválasztásához szükséges 538 elektor, hogy a főváros, Washington D. C. nem számít önálló államnak, és nem is tartozik egyetlen államhoz sem, ezért nincs kongresszusi képviselete, az elnökválasztáson is csak 1964 óta szavazhatnak. Akkor a törvényhozó testület úgy döntött, hogy annyi elektort kapnak, mint a legkisebb államok – vagyis hármat.
– Az elektori szavazatok száma megegyezik tehát az adott állam kongresszusi helyeinek számával: mivel minden államnak két szenátora van, valamint a lakosság száma alapján meghatározott képviselője, a legkisebb államoknak három elektori szavazat jut, míg a legnépesebbnek, a jelen esetben Kaliforniának 55
– magyarázta Atkeson.
Ezzel kapcsolatban Mártonffy Balázs hozzáfűzte: ha az alsóház és a felsőház is jóváhagyott egy törvénytervezetet, akkor az felkerül a mindenkori elnök asztalára, akinek tíz napja van eldönteni, hogy aláírja-e azt vagy sem. Amennyiben az elnök megvétózza az adott törvényjavaslatot, a két háznak még mindig lehetősége van keresztülvinni azt, ehhez azonban a szenátusnak és a képviselőháznak is kétharmados többséggel a törvénytervezet mellett kell szavaznia. Ehhez kétpárti egyezségre lenne szükség, tehát viszonylag ritkán valósul meg a gyakorlatban – magyarázta a politológus.
Fékek és ellensúlyok
A szenátus de jure elnöke egyébként a mindenkori alelnök, de a levezető ideiglenes elnöke a többségben lévő párt rangidős szenátora. Jelenleg 53 republikánus és 45 demokrata szenátor ül a kongresszusban (a demokrata frakcióban további két független szenátor is van). Közülük 35-nek jár le idén a mandátuma, azaz 23 republikánus és 12 demokrata szenátor sorsáról döntenek. Az alsóházban jelenleg a demokratáknak van többsége 233:202 arányban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy megosztott a törvényhozás. – A történelemben számos példát látunk arra, amikor más párt van hatalmon az alsóházban és a felsőházban, illetve más párt adja az amerikai elnököt. Így tud megvalósulni a fékek és ellensúlyok rendszere, hiszen csak olyan törvényeket lehet keresztülverni a törvényhozáson, amely figyelembe veszi a másik oldal érdekeit is, másrészről ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy
a mindenkori elnök gyakorlatilag határozatképtelenné is válhat, amennyiben az alsóházat és a felsőházat is a másik párt kontrollálja. Ilyenkor sokasodnak meg az elnöki rendeletek.
Mártonffy Balázs elmondta azt is: a közvélemény-kutatások szerint a demokratáknak nagyjából nyolcvanszázalékos esélyük van arra, hogy újra többséget szerezzenek az alsóházban, itt tehát nem várható nagy meglepetés. A szenátusnál nem ennyire egyértelmű a helyzet, sok függ majd a billegő államok szavazataitól. A hatalmi megosztást szempontjából tehát az is kérdés, hogy a szenátorok, valamint az elnökjelöltek hogyan vizsgáznak november 3-án.
