Neooszmán álom vált valóra

Recep Tayyip Erdoğan török elnök múlt pénteken jelentette be, hogy mecsetté alakítják a Hagia Szophiát, Isztambul egykori ortodox keresztény bazilikáját. A döntésnek ugyan a gyakorlatban valószínűleg nem sok hatása lesz, mégis jelképes üzenetet közvetít. A lépés politikai és történelmi hátteréről, a törökországi keresztények helyzetéről és a keresztény világ várható válaszáról Egeresi Zoltán Törökország-szakértőt, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet kutatóját kérdeztük.

Isztambul, 2020. július 1. A 2020. július 1-jén közreadott képen látogatók nézik az isztambuli Hagia Sophia bizánci építésű hajdani ortodox bazilika belső terét június 25-én. Egy konzervatív csoport azt szeretné, hogy a jelenleg múzeumként működő épületet mecsetté alakítsák át. MTI/AP/Emrah Gürel Fotó: MTI/AP/Emrah Gürel

– Nem ez az első alkalom, hogy a Hagia Szophia mecsetté alakítása felmerült. Miért most lépték meg?

– A lépés mögött valószínűleg az állt, hogy eltereljék a figyelmet a gazdasági visszaesésről és a növekvő társadalmi feszültségekről, amit a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) számára kedvezőtlen közvélemény-kutatási adatok kereteznek. Maga az átalakítás évek óta napirenden van, magas rangú kormánypárti politikusok is kiálltak az ügy mellett, és történtek is kisebb változások. Például még az AKP hatalomra kerülése előtt, már 1991 óta egy részét megnyitották vallási célra. 2016 óta imámot neveztek ki az épülethez, illetve az imára hívást is rendszeresítették a minaretjeiről. Mégis, a mostani döntés jelképesen és horderejében nagy. Egyesek úgy is látják, hogy ez már egy közelgő előre hozott választásra való felkészülés.

– Mit remélhet Recep Tayyip Erdoğan és pártja belpolitikailag a döntéstől?

– A Metropoll közvélemény-kutató júniusban készített kutatása szerint a megkérdezettek mintegy 45 százaléka támogatta, 44 százaléka ellenezte a Hagia Szophia mecsetté alakítását. Látható, hogy a kérdés megosztotta a török társadalmat. A vallásos rétegek egy csoportja évek óta ezt szerette volna elérni, és sokak szemében valóban elfogadhatatlan volt az épületet múzeummá nyilvánító Kemal Atatürk döntése. Így tehát számukra Erdoğan lépésével egy sok évtizedes álom vált valóra. A saját pártja támogatói között hetvenszázalékos támogatottságot mértek, míg a legnagyobb, deklaráltan iszlamista ellenzéki pártban 81 százalékot. Tehát a lépés segít megerősíteni a tábort, s a következő hetekre tematizálni a közbeszédet. Ellenben az ügy szimbolikussága miatt tovább mélyíti a társadalom megosztottságát. Mindezt egy olyan helyzetben, amikor a török gazdaság nagyon rossz állapotban van, hiszen a korlátozások, a turizmus erőteljes visszaesése, a növekvő munkanélküliség kikezdte Erdoğan és pártja népszerűségét, amely a járvány elején a határozott intézkedésekkel ugyan nőtt, de az idő előrehaladtával és a problémák sokasodásával elindult a lejtőn.

– Mit jelent a törököknek a Hagia Szophia?

– A Hagia Szophia a rárakódott történelmi rétegek és politikai szimbolika miatt mást és mást jelent a török társadalom különböző csoportjai számára. A konzervatív, vallásos rétegek egy része évek óta kampányolt érte, s számukra egy igazságtalanság végét jelenti. Egyúttal az oszmán múlt megidézését: az épületet még 1453-ban a Konstantinápolyt meghódító II. Mehmet alakíttatta át mecsetté. Az AKP alatti neo­oszmán kultúrpolitikában ez egy mérföldkőnek tekinthető, és beleillik az országban zajló szimbolikus térfoglalásba, mint amilyen a mecset építése a Taksim téren, vagy az impozáns, Isztambul legtöbb pontjáról látható Camlica dzsámi felhúzása. Ezzel szemben a török társadalom szekulárisabb, liberálisabb, kormánykritikusabb része visszalépésként élte meg a döntést, ami a sokarcú, multietnikus és szekuláris Törökország feladását jelenti.

– Mit szólnak mindehhez a törökországi keresztények? Hányan vannak most, és milyen a helyzetük?

– Anatólia lakosságának mintegy húsz-huszonöt százaléka volt keresztény a XX. század elején. Ez a balkáni muszlimok egy jelentős részének elüldözésével és Kis-Ázsiába menekülésével, az örmény népesség döntő többségének pusztulásával (a törökök nem ismerik el, hogy népirtás történt volna), majd a görög–török lakosságcsere eredményeképp az 1923-ban kikiáltott Török Köztársaságban a nem muszlimok aránya néhány százalékra csökkent. Az ő helyzetüket a lausanne-i béke néhány paragrafusa szabályozza. A XX. század folyamán tovább csökkent az arányuk, elsősorban a ciprusi kérdés miatt kiéleződő görög–török konfliktus miatt Isztambul görög lakosságának döntő többsége elköltözött az 1950-60-as években. Kissé leegyszerűsítetten fogalmazva, a török identitásban az a török, aki törökül beszél és szunnita muszlim – ami újfent gondot okoz a törökül beszélő, de nem szunnita iszlámot követő aleviknek is. Így az örmény, görög, zsidó vagy más, kisebb keresztény közösségekhez tartozók kívülállónak számítanak. Mindez nem jelenti azt, hogy a keresztény örökséget az Atatürk óta deklaráltan szekuláris államban ne próbálták volna integrálni, azonban ezt nagyon sok csoport idegennek érzi. Nagy port kavarva még 2007-ben, a híres örmény újságírót, Hrant Dinket nacionalisták gyilkolták meg – igaz, a vele való szolidaritást kifejező törökök százezrei is utcára vonultak. S míg a turistákat hagyományosan vendégszeretően fogadják az országban, addig a misszionáriusokat jóval kevésbé. Ritka jelenség, de a 2000-es években néhány hittérítő gyilkosság áldozata lett. Ehhez kapcsolódóan a kisebbségek helyzetét a mindenkori külpolitikai dinamikák is erőteljesen befolyásolják. Ez főleg görög és örmény relációban látható, hiszen ezen országokkal történelmileg is elég konfliktusos a kapcsolat. Ez pedig érinti a kisebbségeket is, így pél­dául míg Ankara a nyugat-thrákiai muszlimok helyzetét kéri számon Athénon, addig a görög kormány a görög ortodoxokét, és ezután már a Hagia Szophiát is. Ezzel szemben a kifejezetten jónak mondható bolgár kapcsolatoknak köszönhetően a közelmúltban felújították az isztambuli bolgár templomot. A Hagia Szophiát érintő döntés igen érzékenyen érintette a keresztény kisebbségeket, az ortodox pátriárka fel is szólalt ez ellen. Ezek a közösségek most inkább amiatt aggódnak, hogy a nacionalistább közhangulatban retorziók érhetik őket.

Fotó: MTI/AP/Emrah Gürel

– Ez megmérgezheti a viszonyt a keresztény egyházakkal, államokkal?

– Törökország presztízse és kapcsolata a nyugati, keresztény államokkal jelentős mértékben romlott az utóbbi években, s számos kérdés – mint például Ciprus, Líbia, a menekültek vagy a török demokrácia állapota – miatt ez a közeljövőben is romlani fog. Mondhatni, ez egy újabb szög a koporsóba, ugyanakkor minőségi változást nem fog okozni a döntés. Mindenesetre ezután sokan úgy fognak mutogatni rá, mint a törökországi szekularizmus jelképes végére. A gyakorlatban egyébként valószínűleg ez nem jelent túl nagy változást. Egyelőre ugyan még nem tudni, hogy milyen szabályok vonatkoznak majd a Hagia Szophiára, azonban ha más, az utóbbi években múzeumból mecsetté alakított templomokból indulunk ki, akkor látogatható lesz. Feltehetően ingyen a turisták számára is, ahogy a mecsetek is. A változást főleg azt fogja okozni, hogy a fenntartója ezután a vallási ügyekért felelős szerv, a Diyanet lesz, amely nem biztos, hogy egy műemléki épület legjobb gazdája. Továbbá az átalakítás miatt meg kell találni azt a módot, hogy az emberábrázolások ne látszódjanak az imák alatt. A mozaikok között pedig van magyar vonatkozású is: Szent László lányának, Piroskának a képe.

Ferenc pápa: Mély fájdalmat érzek

Mélységes fájdalmát fejezte ki Ferenc pápa az isztambuli Hagia Szophia bazilika mecsetté nyilvánítása miatt vasárnap délben a Szent Péter téren mondott beszédében. – A Hagia Szophiára gondolok mély fájdalommal – jelentette ki az egyházfő, aki ezután néhány másodperces csendet is tartott. Ez volt az első állásfoglalás a pápa és a Vatikán részéről azután, hogy Recep Tayyip Erdoğan török elnök elrendelte a világörökség részét képező egykori ortodox bazilika mecsetté való átalakítását. Korábban Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka, az orosz ortodox egyházat vezető Kirill pátriárka, valamint a romániai, ciprusi és grúz ortodox egyház vezetője is elítélte a török döntést. A görög kormány szerint történelmi hibát követett el a török elnök. – Görögország elítéli ezeket a cselekedeteket, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy ezeknek következményei legyenek Törökországra nézve. Minden terítéken van, a szankciók lehetősége is, nemcsak Európa, hanem a nemzetközi szervezetek részéről is, mint például az UNESCO – jelentette ki a görög kormányszóvivő. (MTI)