– Az Index szerint igenis van jogállamisági feltételrendszer az uniós alkuban, a 24.hu szerint Orbán Viktor alá sem írhatta volna a megállapodást a parlamenti felhatalmazása miatt. Mennyire konkrét a megállapodás jogállamiságról szóló része?
– Az Európai Tanács által elfogadott következtetések nem tartalmaznak jogállamisági feltételrendszert. Az állam- és kormányfők megerősítették, hogy fontos az EU pénzügyi érdekeinek védelme és a jogállamiság tiszteletben tartása, de a két terület nem kapcsolható össze. Ez a megközelítés megegyezik a magyar kormány eddig is képviselt álláspontjával. Egy új, általános költségvetési kondicionalitás kialakításáról született döntés, ami az EU költségvetésének és pénzügyi érdekeinek védelmét szolgálja. Az Országgyűlés mandátuma úgy szólt, hogy a források politikai és ideológiai feltételekhez kötése – „jogállamiság” címszó alatt – elfogadhatatlan. A miniszterelnök úr ezt a mandátumot maradéktalanul érvényesítette: az új költségvetési kondicionalitás leírásában a „jogállamiság” kifejezés nem is szerepel.
„Hazánk végig nyílt lapokkal játszott”
Fotó: Guerini-Temesi Melinda /IM
– Az elmúlt hónapokban Brüsszelben szinte a csapból is az folyt, hogy a kifizetéseket a jogállamisági feltételekhez kötnék. Ennek fényében mekkora siker a V4-eknek az elmúlt öt napban mutatott teljesítménye?
– Hatalmas sikert értünk el, több szempontból is. Egyrészt az Európai Tanács számos tagállam, az Európai Parlament és a Bizottság, valamint a nemzetközi álcivil hálózatok óriási nyomása dacára hozott olyan döntést, ami gyakorlatilag a magyar és lengyel álláspont átvételét jelenti. Másrészt sikerült a legnagyobb nemzetközi nyilvánosság előtt megálljt parancsolni a két nemzet becsületét és méltóságát ért folyamatos és nemtelen támadásoknak. Az 1956-os forradalom és a Szolidaritás mozgalom örökösei nincsenek rászorulva arra, hogy mások kioktassák őket a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok fontosságáról. Mindez természetesen nem sikerülhetett volna a példás magyar-lengyel összefogás, és a V4 mintaszerű együttműködése nélkül. Hétfői varsói utam megerősítette azt a meggyőződésemet, hogy a magyar-lengyel együttműködés szilárd alapokon nyugszik. Ez az együttműködés biztos hátteret nyújt ahhoz, hogy bizakodva vehessük fel a küzdelmet bármilyen politikai ellenféllel szemben.
– Vajon belenyugszanak a megállapodásba az Európai Bizottság liberális biztosai, és az Európai Parlament balliberális oldalán? Számít rá, hogy a magyar ellenzék EP-képviselői megpróbálják majd megtorpedózni az alkut?
– Ezek a szereplők, erőforrásokat nem kímélve, évek óta építik a „jogállamiság” fedőnév alatt futó összehangolt és átfogó politikai kampányt ellenünk. Kizártnak tartom, hogy egy csatavesztés után feladnák a küzdelmet. Arra számítok, hogy ősszel egy új, minden eddiginél keményebb, gátlástalanabb támadássorozat veszi kezdetét. Ebben a magyar ellenzéki EP-képviselők oroszlánrészt fognak vállalni: eddig sem a magyar érdekeket képviselték Brüsszelben, hanem Brüsszel érdekeit Magyarországon, ez aligha fog változni. Nyilván megpróbálnak majd úgy tenni, mintha az Európai Tanács következtetései meg sem születtek volna, és folytatni fogják a jogállamisági mechanizmusok kiépítését és működtetését. Biztosan elmondják majd, hogy ami le van írva a konklúziókban, az valójában nem is azt jelenti, hanem valami teljesen mást. De tudjuk, hogy a küzdelem java még hátravan, és ezt felkészülten várjuk.
– Angela Merkel kancellár megígérte Orbán Viktornak, hogy a német EU-elnökség lezárja a hetes cikkely szerinti eljárást. Ez mennyire lesz kemény csata? Számíthatunk rá, hogy fél éven belül vége is lesz a jogállamiságról szóló vitáknak?
– Magyarország ebben a teljesen alaptalan és politikailag motivált eljárásban végig nyílt lapokkal játszott: minden felvetést és kérdést megválaszoltunk, tételesen cáfoltuk a vádakat. A meghallgatásokon a kevés felszólaló az unalomig ismételt kliséket hozta fel, meg sem kísérelve megérteni a magyar álláspontot. Az eljárás már régen lezárható lett volna, ha nem mérnének bennünket kettős mércével, és már eddig is nagyon sokat ártott a tagállamok közötti bizalomnak. Nem az egységet, hanem a megosztottságot erősítette az unióban. Ideje lezárni ezt a szerencsétlen fejezetet az európai integráció történetében, és az előttünk álló feladatokra koncentrálni.
– Az Európai Bizottság éves jogállamisági jelentéséről a brüsszeli alku már nem tesz kifejezetten említést. Ennek fényében súlytalanná válik az őszre esedékes dokumentum?
– Bizony, ez nagyon fontos elem, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni: az Európa-ügyi miniszterek hasonló tavalyi állásfoglalása után most az állam- és kormányfők sem gondolták úgy, hogy ki kellene állniuk a Bizottság éves jogállamisági jelentése mellett. Ez megint csak a magyar álláspont érvényesülését jelenti: nincsen szükség külső közvetítőre ahhoz, hogy a tagállamok alkotmányos párbeszédet folytassanak egymással. Nincs szükség arra, hogy egy külső szereplő vizsgálja vagy minősítse a jogállamiság helyzetét a tagállamokban. A küzdelem persze itt sem ért véget: a bizottság a jelentést így is el fogja készíteni, és ebben politikai megfontolásokból minden bizonnyal éppen Magyarországgal és Lengyelországgal szemben lesz a leginkább kritikus. De erre is fel vagyunk készülve: meg fogjuk akadályozni, hogy a bizottság politikai nyomásgyakorlásra használja a jogállamiságot. Meg fogjuk védeni Magyarországot, a magyar embereket, nemzeti büszkeségünket és szuverenitásunkat.
