Mindeközben a társadalomban vészesen növekszik a nyugtalanság, a pesszimizmus és a kiszolgáltatottság érzése. – Az emberek nem csupán rosszkedvűek, csalódottak és kiábrándultak, de elvesztették jövőképüket is. Nincsenek terveik, elképzeléseik, álmaik, fogalmuk nincs a hogyan továbbról, illetve arról, miképpen is valósíthatnák meg önmagukat – állítja Olha Balakirjeva szociológus, aki szerint igen meggyőzően szemlélteti a kialakult helyzetet az is, hogy a fiatalok közül mind kevesebben gondolnak a családalapításra.
És tovább mélyítik a létéért küzdő, érték- és irányvesztett társadalom válságát a politikai színtéren zajló acsarkodások is. A politikai elit tagjai szinte csak gyűlölettől eltorzult arccal képesek beszélni egymásról, mindenki mindenki ellen harcol. Súlyos válságban van nem csupán a politika, hanem az államirányítás is. A társadalmi párbeszédet a hatalmi gőg és az arrogancia váltotta fel. Gyakorlatilag nincs kormánykoalíció, a parlament, amely a független Ukrajna első államfője, Leonyid Kravcsuk szerint zöldben, az amerikai dollár színében tobzódik, szinte csak abban az esetben képes bármit is megszavazni, amikor az oligarchák egyezségre jutnak egymással. Nincsenek világos üzenetek, mintha a hatalom eleve letett volna arról, hogy cselekvőképesnek mutassa magát. – Kész cirkusz, ami itt folyik, komám – mondja beszélgetőtársának az egyik új keletű anekdota szereplője. – Mindenki tépi a száját, veri a mellét, de semminek nincs értelme. – Nem cirkusz ez, komám, hanem színház, mégpedig bábszínház, amely mindig azzal ér véget, hogy a bábukat a szögre akasztják – így a másik. – Tudod, nekem olyan érzésem van, hogy ezúttal nemcsak a bábukat, hanem azok mozgatóit is a szögre akasztják.
