Unió: még mindig a tagállami egyenjogúságunkért harcolunk

Most éppen Kovács Zoltánt próbálják pellengérre állítani, aki a 7. cikkellyel összefüggő meghallgatásunk alatt Twitter-üzenetekben közvetítette az ott elhangzottakat.

Budapest, 2018. június 28. Kovács Zoltán kormányszóvivõ sajtótájékoztatót tart az EU-tagországok állam- és kormányfõinek brüsszeli csúcstalálkozója elõtt a Miniszterelnöki Kabinetirodán 2018. június 28-án. MTI Fotó: Bruzák Noémi Fotó: Bruzák Noémi

Ez év májusában új összetételű Európai Parlament állt fel, december elején megkezdte munkáját az új Európai Bizottság, élén a kicsit reménykeltő Ursula von der Leyennel, s ilyenkor mindig felmerül, hogy minden szervezeti-személyi változás a megújulás lehetőségét hordozza magában.

Ám úgy tűnik, néhány dolog nem változik: a 7. cikkely szerinti eljárás Magyarország ellen szakadatlanul folytatódik, a kettős mérce velünk és a visegrádiakkal szemben továbbra is fennáll (sőt), és még mindig harcolnunk kell azért, hogy a nyugat-európai magállamok elitje egyenrangú tagként ismerjen el bennünket.

Mondom ezt azzal kapcsolatban, ahogyan most éppen Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkárt próbálják pellengérre állítani, aki a 7. cikkellyel összefüggő meghallgatásunk alatt Twitter-üzenetekben közvetítette az ott elhangzottakat, érthető módon erősen kritikus hangnemben.

Az Európai Tanács finn elnöksége számon kérte Kovács Zoltán tweetelését, arra hivatkozva, hogy a tanács ülései titkosak, ezekről nem szabad tudósítani. Választ vártak arra, hogy ez miként történhetett meg. A választ Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter adta meg. Gulyás Gergely többrétegű és átfogó válaszában felsorolta, hogy az unió intézményei hogyan szegik meg az eljárások során a saját maguk által megalkotott szabályokat, tehát nincs mit számon kérni Kovács Zoltánon.

De ami a legfontosabb: Gulyás Gergely azt írta, hogy nem kérünk bocsánatot a Twitter-üzenetekért, már csak azért sem, mert éppen a tanács titkársága volt az, amelyik a magyar kormány szeptemberi meghallgatásának jegyzőkönyvét – a szabályokat megszegve – megjelentette a Twitteren, amit egészen érdekes és meglepő módon, de bizonyára totálisan véletlenül egy, a CEU-n oktató vendégprofesszor kért ki. Akkor a tanács úgy érezte, hogy a kérésnek és a CEU-nak nem lehet ellentmondani, nyugodtan meg lehet szegni a szabályokat és nyilvánosságra lehet hozni az egyébként szigorúan titkos meghallgatás szövegét. Meg lehet és meg kell szegni a tanácsi szabályzatot, hiszen egy olyan entitás, mindenek felett álló orákulum professzora kérte a titkos szöveget, mint a Soros-féle Közép-Európa Egyetem…

Magyarul: a finn elnökség és a tanács igazából semmit nem kérhet számon Kovács Zoltánon, hiszen ugyanazt csinálta, amit szeptemberben maga a tanács titkársága.

De, ugye, beleütközünk a régi magyar mondásba: Jupiter és kisökör…

Tytti Tuppurainen, az európai ügyekkel foglalkozó finn miniszter, a levél címzettje ugyanis válaszában közölte: Gulyás válasza elégtelen és hiányos (!), mert nem foglalkozik (!) a kifogásolt tweeteléssel, hanem igyekszik arról elterelni (!) a figyelmet. Ezért továbbviszik az ügyet, konzultálni fognak a tanács jogi szolgálatával, valamint foglalkoznak a témával a tanácson működő állandó képviselők bizottságának (Coreper) ülésén is, és még ki tudja, hol áll meg az egész cirkusz.

Tytti Tuppurainen válasza abszolút elfogult, igazságtalan és felháborító – nem mellesleg pedig bizonyára tovább mélyíti a finn–magyar barátságot. Ugyanis ez a válasz olyan, mintha egy férj számon kérné a feleségén, hogy ennyi év után megcsalta valakivel, s miután a feleség megemlíti neki, hogy kedves férje eddig tizenötször csalta meg és ezért ő újra és újra megbocsátott neki, tehát most nincs mit számon kérnie rajta, akkor a férj azt válaszolja, hogy te most nem a kérdésre válaszolsz és eltereled a témát ide nem illő irányba.

De mindezen túl: ezek a válaszok azt mutatják meg, hogy még mindig a tagállami szuverenitásunkért és a valóságos – nem látszólagos, hanem a valóságos! – egyenrangúságunkért küzdünk. Ha így, ilyen primitív módon semmibe lehet venni egy teljesen logikus érvelést a magyar kormánytól, így és ilyen módon lehet szánalmas választ adni Gulyás Gergelynek, akkor ott nagyon nagy a baj. Ez olyan, mintha tök mindegy lenne, hogy mit válaszolunk, mert ők úgyis felettünk állnak, elhatároznak valamit, s ha mi vitatkozunk, szembeszegülünk, az nem számít semmit – hiszen másodosztályú tagállamokról van szó.

Szerencsére nem vagyunk egyedül az unióban: a meghallgatásunkon csak és kizárólag a nyugat- és dél-európai országok miniszterei kérdeztek, a közép-európaiak hallgattak.

Eljön az idő, amikor beszélni is fognak. De másképp, mint a fősodor.