A közlés szerint az olajmező és a hozzátartozó létesítmények irányítása békés módon, ellenállás nélkül került a Nemzeti Hadsereghez.
A Tripolitól délkeletre fekvő el-Sarara létesítményt december 8-án vonta ellenőrzése alá a Fezzán Haragja Mozgalom nevű törzsi csoport a kőolaj-létesítményt védő őrök segítségével, majd azzal fenyegettek, hogy teljességgel leállítják a kitermelést. A NOC líbiai állami olajvállat akkori közlése alapján a munkálatok megszakítása napi 315 ezer hordó olaj termeléskiesést jelentett a sararai létesítményben.
Az olajmező ENSZ Líbiai Támogató Missziója (UNSMIL) pedig akkor azt közölte, hogy a kitermelési munkálatok leállása napi 32,5 millió dollár (9 milliárd forint) kárt okoz a líbiai gazdaságnak.
Sarara Líbia délnyugati sivatagos térségében fekszik, ahol az államhatalom gyenge, és zűrzavaros állapotok uralkodnak. A törzsi csoport az olajmező elfoglalásával azt az októberben tett fenyegetését váltotta valóra, hogy megállítja a kitermelést, amennyiben a hatóságok nem fokozzák az elszegényedett régiónak szánt fejlesztési támogatásokat.
Az el-Sarara visszafoglalását megelőzően az LNA vezérkari főnöke, Abdel-Razek Natúri azt mondta: tárgyalnak az olajmezőt elfoglaló őrökkel, hogy vérontás nélkül feladják a mező irányítását.
A vezérkari főnök azt mondta, hogy az olajmező üzemeltetését átadják a NOC állami olajvállalatnak, ahogy azt tették az ország középső részén fekvő olajkikötőkkel, amelyeket tavaly foglaltak el líbiai milíciáktól.
A kelet-líbiai hadurak korábban megpróbálták megkerülni az ENSZ támogatását élvező, nemzetközileg elismert egységkormányt Tripoliban, azonban az ENSZ ezt megtiltotta, eltántorítva a nem Tripolin át érkező olajszállítmányok potenciális érdeklődőit a vásárlástól. Haftár tábornok erői ezért is döntöttek úgy, hogy az ellenőrzésük alá eső területekről származó olajszállítmányokat az évtizedekkel korábban bejáratott csatornákon, a NOC tripoli székhelyén keresztül küldik exportra.
Líbia Moammer Kadhafi diktátor rendszerének 2011-es bukása után mély káoszba zuhant, több rivális frakció is verseng az ország ellenőrzéséért. A líbiaiak gyakran öntik ki a magas infláció és az infrastruktúra hiánya miatt érzett haragjukat a NOC-ra, amelyet egyfajta „fejőstehénnek” látnak az olaj- és földgázeladásokból származó több milliárd dolláros éves bevétele miatt.
