A Még egy kívánság időnként egészen váratlan témák felé indul el, de ez mégsem róható fel egyértelmű hibaként, mert ezek a kitérők szolgáltatják a film legkülönösebb és legabszurdabb pillanatait is. Mezei romkomként a film önmagában nem túl érdekes, sőt, Hermányi Mariann és Kádár L. Gellért színészi teljesítménye nélkül aligha kelnének életre ezek a papírvékony figurák. Az ő sokrétű játékuk – Trill Beatrix, Szalay Bence, T. Danny, vagy Mucsi Zoltán komikus mellékszereplőivel karöltve – nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Dobó Kata és Szilágyi Fanni nagyjátékfilmje kellemes, de gyorsan tovatűnő élményként maradjon meg bennünk.
A műfaji kalandozás sem lenne olyan zavaró, ha egy markáns szerzői hang egy sajátos egésszé szervezné össze a sok ismerős műfaji elemet.
Dobó Kata rendezőként ezúttal egyértelműen biztosabb kézzel nyúl az anyaghoz (három a magyar igazság, ez a bravúr csak a korábbi rendezései, a Kölcsönlakás és az El a kezekkel a papám!-tól után sikerült neki), és Szilágyi Fannival (aki előző filmjében, a Veszélyes lehet a fagyiban is egy útkereső hősnőt tett meg főszereplőjének) közösen olyan filmet hoztak létre, amelynek szereplői, hangulata és színészvezetése is működik, de talán éppen annak köszönhetően, hogy ketten munkálkodtak a kamera mögött, filmjükön nem vélhető fel egy jól megfogható, egyéni látásmód. Nem mintha egy romantikus vígjátéknak újra kellene írnia a műfaj szabályait ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a társaságában, sőt, ha magyar filmekről beszélünk, inkább csak örülünk annak, ha végre képesek követni ezeket a szabályokat. A Kölcsönlakásnak, a Legénybúcsúnak, vagy az idén bemutatott Félrelépni szabadnak ez nem sikerült, de egyre hosszabb azoknak a filmeknek a sora (pl.: Seveled, Így vagy tökéletes, Nagykarácsony, Együtt kezdtük, Futni mentem, stb.) akik sikerrel veszik az akadályt, és most már nyugodtan melléjük rakhatjuk a Még egy kívánságot is.
