Kalász: Nincs miért szégyenkezni

Egy héttel ezelőtt a Szépírók Társasága a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) tartotta meg az I. Őszi irodalmi fesztiválját. Önmagában mi sem tűnik természetesebbnek annál, mint hogy egy írókból álló kör a Petőfi Sándorról elnevezett irodalmi múzeumban tartson felolvasóestet. Mint hogy a PIM elvben megnyilvánulási fórumot nyújt minden írószervezetnek, önmagában nem lenne indokolt a visszatérés erre a témára. Elvégre az írószervezetek, elsősorban a Magyar Írószövetség és a Szépírók Társasága közötti torzsalkodások csak a tagjaikra tartoznak. Köztudomású, hogy a Szépírók Társaságába léptek be azok az írók, akik tiltakozásul Döbrentei Kornél írónak a Tilos Rádió épülete előtt elhangzott beszéde miatt kiléptek a Magyar Írószövetségből. A Szépírók Társaságának elnöke az egyik napilapnak azt nyilatkozta, hogy ők már nem haragszanak a Magyar Írószövetségre. Ehhez képest a felolvasóesten Vámos Miklós kijelentette: „Mi itt az alkotóerőt mutatjuk be, amelyet a nemzet képvisel.” Csaplár Vilmos elnök pedig imigyen nyilatkozott a szponzorszerzésről: Konrád György, Vámos meg én elmentünk Bangkokba. (Azaz: a bankokba.) Úgy látszik, nem mindenki bunkó, aki pénzzel foglalkozik.
Kalász Márton költő, a Magyar Írószövetség elnöke kérdésünkre elmondta: nem tudja, hogy kapna-e támogatást bármelyik banktól, mert ő egyetlen bankárt sem ismer személyesen. Viszont azt a cinizmust, amellyel a Szépírók Társaságának elnöke e témáról nyilatkozott, enyhén szólva felháborítónak tartja, ugyanis nélkülözi az írótársadalom nem túl rózsás körülmények között élő nagytöbbsége iránti minimális szolidaritást. Továbbá szemforgató dolog a békejobb emlegetése akkor, amikor a Szépírók Társaságának rendezvényén ki tudja, hányadszor hangzott el, hogy ők, csak és kizárólag ők, a nemzet igazi írói. Abból is elege van, hogy ezek a hirtelen békülékeny hangra váltó, de ahhoz képest meglehetősen agresszív és kizárólagos írótársak hazai és nemzetközi fórumokon is lejáratnak mindenkit, aki hozzájuk képest kicsit is másként gondolkodik. „Mi is olvassuk az ő munkáikat, ne tegyenek úgy, mintha ők nem olvasnák a mieinket. Ha valaki végignézi a két írószervezet tagjainak névsorát, hacsak nem szenved lelki farkasvakságban, annyit mindenképpen elismer, hogy a Magyar Írószövetségnek, enyhén szólva, nincs miért szégyenkeznie.”