Aki túlélte a Szovjetuniót

A Budai Szent Imre Gimnáziumban úgy meghonosodott Rákay Philip Ketten a Korzón című zenés-beszélgetős színházi műsora, hogy a közeljövőben kéthetente láthatja a közönség. A népszerű esteken a Hír TV jeles riportere Gergely Éva énekes, Doncsev András zongoraművész közreműködésével mutatja be közéletünk egy-egy kiemelkedő személyiségét. A legutóbbi szerdán a legendás dr. Olofsson Placid atya volt a vendég. A műsoron jelen volt Mádl Dalma asszony, a Magyar Köztársaság elnökének felesége is.
Rákay Philip szokásos műsorkezdő, ironikus lapszemléje ezúttal a jelenlegi miniszterelnök stílus- és ízlésficamait gyűjtötte csokorba. A meghökkentően durva és esetlen idézetek közül kirívóan sértő Magyarország tisztességes többségére nézve az, ahogyan Gyurcsány Ferenc Putyinnál tett látogatása során megköszönte a Vörös Hadseregnek az 1945-ös orosz megszállást, emberek százezreinek internálását, kivégzését, Magyarország közel fél évszázados szellemi és anyagi kirablását. E hazaárulással egyenértékű gesztusnak Olofsson Placid atya is érintettje, őt a szovjet hatóságok 1945-ben tízéves Gulág megsemmisítő tábori internálásra ítéltek. A műsorvezető Bolberitz Pál teológiaprofesszor jellemzését idézte Ézsiás Erzsébet Hit és pajzs című könyvének utószavából: az egyszerű bencés szerzetes paptanár hőssé érlelődött a Terror Házában és tíz év alatt a Gulág szigetcsoporton. Csak egy bűne volt, de az súlyos. A kezdet kezdetén rámutatott arra, hogy a kommunista eszmerendszer szirénhangjának nem szabad hinni, mert az nem más, mint vaskos materializmus és ateizmus. Az atya saját bevallása szerint a hiten kívül a Mindenhatótól kapott humorérzéknek is köszönheti, hogy túlélte a világtörténelem legszörnyűbb lágereinek poklát. Mint mondta, nem haragszik a szovjetekre, hiszen a fő vádpontban, az antibolsevista propaganda terjesztésében igazuk volt. Isten sem véletlenül vetette alá a próbatételnek. Azért kellett a Gulágra zarándokolnia, hogy az Ige mindenható erejével, lelki beszélgetésekkel és éjszakai titkos misékkel tartsa a lelket magyar honfitársaiban és más nemzetiségű rabtársaiban is. „Isten humorérzéke határtalan. A szovjetek tíz évig kínoztak
a Gulágon. Megpróbáltatásaim 1990-ig sem értek véget. És mégis. Én nyolcvannyolc éve élek, de hol van már a Szovjetunió?” – kérdezte többek között Placid atya.