Elvarázsolt világok ég és föld között

Hatalmas volt az érdeklődés Lovász Irén kedd esti lemezbemutató koncertje iránt; a Magyar Rádió márványterme zsúfolásig megtelt, az előtér, de még a bejárati lépcsők is. Tömött sorokban fordultak vissza a később érkezők, látva, hogy reménytelen a bejutás. Az is igaz, hogy az új lemez, a Fellegajtó nem mindennapi hangulata, mondanivalója, a magyar zenei élet különböző területeiről összegyűlt nagy tudású zenészek és Lovász Irén sajátos, elvarázsolt világa olyan természetfeletti erőt képvisel, amelynek hatása alól aligha tudjuk kivonni magunkat. Ehhez több dolog is kellett: egyrészt jó füllel és hozzáértéssel kiválasztott szakrális énekek, gregorián dallamok, régi magyar népdalok, amelyek látszólagos különbözőségük ellenére is ugyanazt képviselik, ugyanarról szólnak: ég és föld, menny és e világ, Isten és ember közötti kapcsolatról, a hitről. Másrészt olyan zenészekre is szükség volt, mint amilyen a lemez előadógárdája: Mizsei Zoltán zenetörténész, énekes és zenész, a középkori egyházi zene minden területének alapos elméleti és gyakorlati ismerője, Szokolay Dongó Balázs, a rendkívül virtuóz fúvós népzenész és a világzene egyik legkreatívabb muzsikusa, Lukács Miklós cimbalomművész, aki egyaránt jártas klasszikus zenében, népi muzsikában és dzsesszben, Gyulai Csaba, aki játékában a tradicionális ütőhangszerektől egészen a legújabb dobokig ötvözi a ritmushangszerek világát, valamint Farkas Zoltán, a kortárs zene avatott képviselője. Így már önmagában is egységgé válik a zene szinte összes szegmense, s ehhez csatlakozik Lovász Irén, a néprajzosból, az elméleti szakemberből éppen tíz éve művésszé érlelődött énekesnő szomorkás, lírai énekhangja és hatalmas tárgyi tudása, ami nem engedi félreértelmezni a szövegek szürreális képsorait, hanem kiemeli igazi mondanivalóját.
A dalválasztás és a zenészek mellett természetesen olyan zenei nyelvet kellett teremetni, amely ötvözi a hagyományt az új utakat keresővel. Így jött létre a világzenén belül is sajátos hangot képviselő kicsit dzsesszes, kicsit kortárs, kicsit szakrális, kicsit népies, crossovernek nevezett hangzásvilág. A lemez azonban még egy dolgot feltételez: nyitott szívű közönséget, amely keresi a közvetítőt ég és föld között, a Fellegajtót, a kaput, ami kapcsolatot teremt különböző műfajok, különböző emberek között, de egyben lehetőséget ad arra is, hogy kicsit közelebb kerüljünk a felső világ értékrendjéhez, ahhoz, ami igazán lényeges.
(Lovász Irén: Fellegajtó. Magyar Rádió, Márványterem, április 12., 19.00)