Az irodalom nagy, ötnapos ünnepe

Hétfő este véget ért a 76. ünnepi könyvhét. Székesfővárosunkban két fő helyszínen, a Szent István téren és a Vörösmarty téren öt és fél napon át a magyar könyv, a magyar irodalom volt a főszereplő. Két „notórius” dedikáló, Sebeők János író és Sebők Éva költő szombaton és vasárnap, de még az utolsó nap délelőttjén is a Széphalom Könyvműhely sátránál dedikálta köteteit.

Nem hasonlítható senki máshoz Sebeők János, a magyar irodalom magnetikus egyénisége. Először szinte minden notórius Sebeők-olvasónak ez a gondolat fut végig az agyán, aki kézbe veszi az író, gondolkodó Enciklopédia énezer című kötetét, amely a Magyar Nemzet magazin rovatában megjelenő, azonos című költői esszéinek és filozofikus publicisztikáinak átdolgozott változatait tartalmazza. Sebeők János több mint író: eredeti gondolkodó, brilliáns asszociációkat felvillantó filozófus. Kiváló regényeiből is megszólal a föld kincseit, az élővilágot, a bioszférát sirató próféta, a természet médiuma. Írónk nem elefántcsonttoronyba visszavonuló intellektuel. Azt szeretné, ha a legbonyolultabb gondolatai eljutnának az egyszerű emberekhez. Hasonlatos Karinthy Frigyes Cirkusz című parabolanovellájának főhőséhez, a hegedűművészhez, aki azért, hogy melódiáit a cirkuszkedvelő átlagember is meghallgassa, kitanulja az akrobata- mesterségét. Az Enciklopédia énezer esszéiben a művelt olvasó logikára és rációra érzékeny hallására hangolva mondja el többek között az élővilág panaszát. Az Ítélet közben című esszéjében emlékeztet arra bennünket: 1989. május 13-án azért költözött be a fővárosi állatkert párducketrecébe „az ökológiai lelkiismeret mobilszobra gyanánt”, hogy felrázza az emberiséget abból a közönyből, amivel tudomásul vették, hogy kihalt egy madárfaj, s nincs többé a vándorgalamb. Sebeők a gondolatok környezetszennyezése, a közhelyek ellen is küzd. Például a tévhiedelem ellen, amely szerint a környezetvédők baloldaliak, tényekkel bizonyítja, hogy az újbaloldal itt és most világszerte híres a szociális problémák és az élő környezet iránti nagyfokú közönyről. Ahogy a posztmodernizmust és a neoavantgárdot is tévedés csak a liberális világnézethez és az üzenetmentességhez társítani (Szabadsági fokok). Nem depresszióra és belenyugvásra, hanem a cselekvő szeretetre buzdít akkor is, amikor Az olvasások szerint című eszszéjében a könyvre és az olvasó emberre leselkedő veszélyekre irányítja figyelmünket. Vagy amikor a Megfagyott légkör című írásban Fukuyama optimizmusától, gagyitévés műsorvezetők üres kijelentéseitől jut el a kérdésig: vajon tényleg új jégkorszak köszönt-e Európára? A választ sokrétű árnyaltsággal, burkoltan adja meg. Ha nem ébredünk rá, Sebeők egyik korábbi könyvének címével szólva, hogy ideje lenne már egy Földfelkeltének, azaz egy környezettudatos ébredési mozgalomnak, akkor megvalósulhat az, ami még csak rémálomnak hat.
(Sebeők János: Enciklopédia énezer, esszék, Magyar Nemzet-könyvek, 2005. 210. oldal, 2620 Ft.)