Lényegében két részre oszlik az életem, a pályám – mondja Kubik Anna arra a kérdésre válaszolva, mennyit változott a színházi világ az általa színpadon töltött évek alatt. – Amikor nagyon sok színdarab és film készülhetett, a szabadság csak látszólagos volt, most szabadság van ugyan, de semmire nincs pénz – mondja keserűen. – Furcsa korban kezdtem a pályámat – folytatja. – Akkor úgy tűnt, szeretnek minket, szükség van ránk, rengeteg fellépésünk volt, nagyon sok színházi előadás készült, ugyanakkor persze ezeket megszűrték, én magam is több olyan produkcióban vettem részt, amit betiltottak vagy csak később, hosszas politikai egyeztetések után engedélyeztek, hogy csak kettőt említsek, ilyen volt Sík Ferenc rendezésében a Velencei kalmár és Sütő darabja, az Advent a Hargitán – emlékszik vissza a közel negyedszázaddal ezelőtti évekre a Pesti Magyar Színház művésze. – Most látszólag úgy tűnik, hogy nincs ránk szükség, eltűntünk a címlapokról, a tévéből, közben viszont soha nem látott kereslet van irántunk. Miután a televíziók nagy részéből ömlik az amerikai szennykultúra, a szappanoperák uralják a műsoridőt, egyre több helyre hívnak bennünket, hogy szeretnének magyar színészt látni, értékes irodalmat hallgatni. Úgyhogy miközben az állam egyre kevesebb támogatást nyújt a színházaknak, óriási lett az „igény ránk”, én nem is tudok már eleget tenni a felkéréseknek, annyi érkezik a színházi feladataim mellett. Rengeteg helyre hívnak bennünket, hitet és reményt várnak tőlünk az irodalom, a művészet által – folytatja a színésznő.
Kubik Anna az utolsó generációhoz tartozik, aki rengeteg tévéfilmet forgathatott, méghozzá a magyar és a világirodalom klasszikusaiból. – Közel ötven tévéfilmben szerepeltem, most meg alig készülnek ilyenek, mivel a kereskedelmi televíziók nem fektetnek erre hangsúlyt – mondja szomorúan, majd hozzáteszi, a filmkészítés természetesen nem pusztán pénz, hanem sokkal inkább akarat kérdése. A színésznő jelenleg három olyan filmben játszik, amelyek annyi támogatást kaptak ugyan, amennyiből el tudták kezdeni a forgatást, most azonban áll a munka, nem tudják, lesz-e elég pénz a folytatáshoz. Az egyik film ’56-ról szól, ez különösen közel áll a szívéhez, mint mondja, nagy hiány van az erről a korról szóló filmekből, pedig borzasztó fontos lenne a művészet segítségével is feldolgozni az eseményeket.
Kubik Anna kifejti: nem csak az a baj, hogy kevés és egyre zsugorodik a kultúrára szánt pénz, úgy érzi, áldemokratikus a pénzelosztásért felelős kuratóriumi rendszer. – Lényegében mindenhol ugyanazok az emberek ülnek, és egy ízlés szerint döntenek. A színigazgatókat is ugyanaz az akarat jelöli ki, hiába van a szakmai szervezetek ajánlása, hiába van kuratórium, ha úgy áll föl, ahogy felülről kérik – mondja. Kubik Annát mélyen érintette egykori főiskolai osztálytársa, személyes jó barátja, Bubik István tragikus halála. Elhatározta, hogy minden fellépésén megemlékezik róla, s azt is megfogadta, mostantól hivatásának tekinti az emberek hazafias öntudatra nevelését is, erre a feladatára a színész halála döbbentette rá.
A művésznő, aki jövőre ünnepli pályakezdésének huszonötödik évfordulóját, a következő évadban sem unatkozik: három színházi bemutató és a három megkezdett film mellett rengeteg meghívást kap önálló estekre szerte az országból.
origo.hu
Fordulat a 16 éves, gyilkossággal gyanúsított lány ügyében
