Kettős nagymester

A magyar művészet igazságtalanul háttérbe szorított alkotói között is feltűnően keveset emlegetett tehetség Morell Mihály festő, szobrászművész és filmvágó, aki hétfőn kapta meg az Aranyszarvas-díjat. Ez a kitüntetés azokat a filmművészeket jutalmazza, akik hírnevet szereztek itthon és a nagyvilágban a magyar filmművészetnek.

Morell Mihály képzőművészként is megkaphatta volna már régóta a legnagyobb elismerést is, de egy 1984-es Film, Színház, Muzsikában olvasható markáns méltatás mellett szinte csak egy tavaly nyári, a Vigadó Galériában rendezett tárlat hívta föl a figyelmet arra, hogy a legnagyobb magyar filmvágó festőként és szobrászként is maradandó életművet alkotott. Az idén 94 esztendős művész 1911. december 27-én született Zomborban. 1939-ben végezte el az Országos Képzőművészet Főiskolát. A látomásosságot és a valószerűséget különleges erővel ötvöző festő- és képzőművészt mindig is vonzotta a múzsa legifjabb gyermeke, a filmművészet. Asszisztensként és filmszerkesztőként remekművel lépett be a filmművészetbe. Szőts István Emberek a havason című alkotásában az író Nyírő József, a rendező, Szőts István és a vágó-szerkesztő, Morell Mihály különleges látásmódja együtt érvényesül. Számos kiemelkedő magyar mozgóképes mű, az Árvácska, a Bakaruhában, a Pacsirta öltött végső formát Morell Mihály keze munkájának köszönhetően. Portréi közül kiemelkedik Ranódy Lászlónak a filmgyárban látható szobra. Egyszerre erőteljes és légies a Földanya című Morell Mihály-festmény.
Összegzésszerű munkája, az Univerzum híven mutatja meg, hogyan képes az igazi művész összebékíteni a realizmust és a szürrealizmust, az ébrenlétet és az álmot.