Szorongás és életvágy

Határtalan szorongás és mérhetetlen életvágy. Ezzel a két szóval jellemezhetnénk Vödrös Attila A fűszálakból csokrot köt az este című verseskönyvét, amely az Új Idők kiadó gondozásában látott napvilágot. Többszörös meglepetést szerezhet az olvasóknak a költő, akit ma a nemzet ügye iránt mélységesen elkötelezett publicistaként ismerünk. Az ötvenen túliak korosztálya viszont emlékszik arra, hogy Vödrös Attila a hetvenes években filozofikus, kifinomult, képekben gazdag versek költőjeként mutatkozott be napilapok, folyóiratok hasábjain. Devecseri Gábor, Jékely Zoltán írtak a munkáiról elragadtatott kisesszéket. 1975. december 13-án tartott reprezentatív estjén olyan elismert előadók szólaltatták meg a műveit, mint Bürös Gyöngyi, Mensáros László, Galkó Balázs, Mericske Zoltán. A kor egyik nagy hatású dokumentumfilmjében, Dárday István és Szalai Györgyi Filmregény című alkotásában Vödrös Attila önmagát alakítja háttérbe szorított, kiábrándult, magyar egzisztencialista lírikusként, aki azután költőként elhallgatott. Most, harminc év elmúltával rendezte először kötetbe verseit az újrakezdés szándéka nélkül. Azt, hogy milyen kár volt abbahagynia, a kötetcím összetett metaforája mellett tanúsítja a számos eredeti, lényeglátó kép. A vágyakozást például így fejezi ki: „Mozdulnak a falak, szertefutnak. Egyetlen mély ránc lett a szobám” (Elnéztelek). A költő Vödrös Attilának megadatott a képesség, hogy a dolgok színét és fonákját sűrítve jelenítse meg. Az, amit úgy hívunk: tragédialátó humorérzék.
(Vödrös Attila: A fűszálakból csokrot köt az este – versek. Új Idők, 77 oldal.)