A szeretet öröme igazolja életünket

Czigány György költő, zongoraművész, a kulturális sajtó kiemelkedő képviselője magyar sajtó kategóriában vette át a minap a Prima Primissima díjat a Művészetek Palotájában.

Önt ismerve jól gondoljuk, hogy munkával ünnepli a rangos díjat és a karácsonyt?
– Valóban, a díj öröméhez társul a munkáé, a karácsonyi műsoroké. 24-én Adventi koszorú címmel tévéműsorom lesz. Ottlik-prózával szólok Jézusról, amelyhez gödöllői életképeket csatolunk. Másnap sem pihenek, hétfőn a pápa karácsonyi üzenetét és urbi et orbi áldását közvetítik Rómából. A rádióban pedig a déli Ki nyer ma? különkiadásával köszöntöm a hallgatókat, Schütz-, Corelli-, Bach- és Honegger-zenével. Egy évtizedes tévéfilm ismétlésével köszönt a fiam, Czigány Zoltán rendező, az alkotás címe: Mézet ont az ég.
– Máshonnan is nagyon ismerős e cím.
– Egyik verskötetemnek is ez a címe. Kisgyerekként Zsófi unokám és unokatestvére suhan lovas szánon a Czigány Zoltán rendezte filmben. És gyertyafényes barlangban éneklik a XVII. századból való népénekünket: „Az angyal énekel, tekints az égre fel!” Ez a motívum bejárta a zenetörténet évszázadait. Hindemith zenéjében, az Angyalok koncertjében „cantus firmusként” van jelen, amely az isenheimi szárnyas oltárról, Mathias Grünewaldtól, a festőtől veszi ihletét. Mahler III. szimfóniájában is megcsendül az ének: „Es sungen drei Engel ein süssen Gesang!” Nos, ez az édesség megbecsülendő ajándéka a szeretetnek, akár szerelemben a test-lélek gyönyöre. Noha Szent Pál nyelvtanában csupa ige szól a szeretetről, mert valójában érzelmeken túli tettről, cselekményről van szó, tudatunknak a képtelenséget is elfogadó elszánásáról.
– Vannak, akik jelenkori világunkban még a szeretet hatalmát is megkérdőjelezik. Ön miért döntött úgy, hogy az evangéliumi jó hír hiteles tolmácsolásának szenteli életét?
– Sartre kihűlt világának szorongásai közt úgy látja, hogy szakadatlan veszélyeztetik az emberek egymás létét, mindenki potenciális gyilkosa mindenkinek. Végül azonban ő is azt jelenti ki: a szeretet adta öröm lényege az, hogy általa igazolva érezhetjük létezésünket. Régi versemben a gyermek Jézusról írom: „belélegzi melegét néhány szegény baromnak, s míg mézet ont az ég, ostya mellében passió lüktet…”