Végső búcsú Lázár Ervintől

Lázár Ervin Kossuth-díjas írót, minden idők egyik legnagyobb mesemondóját ma délután háromkor kísérik végső földi nyughelyére családtagjai, barátai, tisztelői a Farkasréti temetőben. Könyveit megrendülten böngészve újra és újra rá kell ébrednünk: Lázár Ervin megbabonázza olvasóit mesefakasztó erejével. Mert mesélt ő a tiszta, gyermeklelkű felnőtteknek szánt munkáiban is. Többek között a Csillagmajorról szóló elbeszélésekben idézi meg gyermekkorának helyszínét, Rácegrespusztát és környékét. Az ott élő figurás kedvű, örökké mesélő, egyszerű földművesektől tanulta felnőtt- és gyermek- történeteinek zamatos stílusát. Feleségével, gyermekeivel és barátaival népesítette be a Négyszögletű Kerek Erdőt. Lázár Ervin tündérei, Vacskamati, Maminti, Mikkamakka, valamint az örökké morgó, aranyszívű öreg oroszlán, Bruckner Szigfrid és a nyelvi humor jelképalakja, Dömdödöm nekünk, rajongó olvasóinak is hűséges barátaivá váltak. Sirassuk őt azzal a találóan szép mondattal, amelyet felesége, Vathy Zsuzsa választott a gyászjelentés egyik mottójául a Bab Berci kalandjaiból: „Lehet, hogy akik ilyen szépen tudnak együtt sírni, azok később majd ki is találnak valami okosat?”