Zseniális! Több vallásos hip-hopot lengyelül! Ha minden pap így közelítene a dolgokhoz, akkor a fiatalok gyakrabban tűnnének fel a templomban, és jobban elmélyülne a hitük. Nem vagyok hívő, de ez nem számít. Csodás szám. Üdvözlet és tisztelet az atyának!
Ilyen és ehhez hasonlóan lelkes hozzászólások olvashatók a lengyel Ks. (ksiadz) Jakub, vagyis Jakub atya Szabadság (Wolnosc) című száma alatt a legnagyobb online videomegosztó oldalon.
A dalt a cikk írásakor már több mint 450 ezren látták, és a kommentek szinte kivétel nélkül lelkesek. Sokan a koncertek időpontja után érdeklődnek, megdöbbenésüknek és pozitív csalódásuknak adnak hangot, míg mások kifejtik, hogy számos „hivatásos” rappert is megszégyenít a fiatal wroclawi pap. Az említett szám szövege többek között arról szól, mennyi szabadságot és lehetőséget ad az Isten, aki – idézve a refrént, amit egy szerzetes énekel – a „királyok királya, az urak ura”.
Jakub atya igazi médiajelenséggé vált Lengyelországban, cikkeket írtak róla és rövid riportfilm is készült a tevékenységéről. Saját honlapja és Facebook-oldala van, amit jelenleg több mint 16 ezren követnek, idén október elején pedig 16 számot tartalmazó albumot jelentetett meg Elhívás (Powolanie) címmel. A CD borítója tömör összefoglalóját adja a Jakub Bartczakként született lelkipásztor kettős elhivatottságának: egy kezet látunk, ami egyszerre fogja marokra a mikrofont és tart rózsafüzért.
Nem véletlenül csodálkoznak rá sokan az atya számait követő kommentekben a magas minőségre, a fülbemászó dallamokra és a rafinált zenei alapokra. Jakub atya ugyanis nemcsak hogy igazi profikkal dolgozik együtt, de maga is a rap szerelmese volt kamaszként, éppen ezért csöppet sem áll rosszul neki, amikor a klipekben ugyanolyan mozdulatokkal nyomatékosítja a szövegeit, mintha Brooklyn és nem a lengyel Szilézia fővárosának számító Wroclaw lett volna a szülőhelye.
Jakub atya a bő nadrágot reverendára cserélte, de a szövegírás ugyanúgy a szenvedélye maradt
Fotó: Facebook
Tizenkét éve még Mane művésznéven rappelt Wroclaw Biskupin nevű negyedében a helyi bandákban. Az akkori képekről egy kapucnis, baseballsapkát viselő suhanc néz vissza. Jakubot és bátyját az édesanyjuk kezdettől fogva támogatta hobbijukban, holott nem kifejezetten rajongott ezért a zenei műfajért. Ennek ellenére ő vette nekik az első mikrofont, és segített a korai demófelvételek rögzítésében is. Jakubnak szenvedélye volt a szövegírás, de ugyanilyen vehemenciával érdeklődött a hit kérdései iránt is. Egyik gyónása alkalmával a pap, aki nem láthatta öltözetét, csak a fiatal srác szavaival találkozott, megkérdezte tőle, hogy nem gondolkodott-e a papi hivatáson.
A szavai töprengésre indították Mane-Jakubot, aki végül úgy döntött, jelentkezik a szemináriumba. Nehezen talált rá a saját útjára, többek között azért is, mert a hip-hop műfaj elkötelezettjeként mindennél előbbre valónak tekintette a szabadságot. Mára viszont minden a helyére került benne. A rappelés akkor tért vissza az életébe, amikor kitalálta, a katekizmust néhány szám segítségével próbálja meg elmagyarázni a hittanórákra járó gyerekeknek. Az első klip után azután csak nagyon rövid időnek kellett eltelnie, hogy Jakub atya több ezer fős közönséget biztasson a különféle egyházi kötődésű fesztiválokon: kezeket a magasba!
Persze nem csak lelkes véleményekkel találkozni a jelenség kapcsán. Olyan kommentelő is akad, aki állítása szerint sohasem gyónna egy ilyen papnál. Vannak viszont olyan hitoktatók, akik már beépítették a „Jakub-módszert” az iskolai hitoktatásban, mivel a tapasztalatok azt mutatják, a gyerekek nagy örömmel jegyzik meg a katekizmus alapvetéseit, ha rímekbe szedve, kórusban felelhetnek a tanár vagy a pap kérdéseire. Egyelőre ő az egyetlen rappelő pap Lengyelországban, de nem az egyetlen olyan egyházi ember, aki a populáris műfajok segítésével vagy szokatlan produkcióval kívánja közelebb hozni a katolicizmust a ma emberéhez. Ennek alátámasztására következzék zárásképpen egy különös felvétel:
