Új lemezzel jelentkezik a Várnagy–Farkas házaspár

Várnagy Andrea és Farkas Zsolt huszonöt éve él együtt, és ötödik lemezét adta ki.

Valóban létezik szerelem első látásra – állítja a zenész házaspár. Andrea már konzervatóriumi hallgató korában hallott egy Farkas Zsolt nevű fiúról, aki zongorázik. Ő Szombathelyre járt, Zsolt Győrbe. Először a győri Zeneművészeti Főiskola felvételijén találkoztak. „Megláttam egy nagyon helyes srácot, szőke haj, zöld szem. Abban a pillanatban eldőlt, hogy ő lesz a férjem” – meséli nevetve Andrea. Így is történt. Mindkettőjüket felvették, egy évfolyamon kezdtek, huszonöt esztendeje. Később Németországban folytatták zenei tanulmányaikat, aztán itthon telepedtek le. Húsz éve házasok, Budapesten élnek gyermekeikkel, de Farkas Zsolt ma már ott tanít, ahová egykor közösen felvételiztek.

Diplomás előadóként kezdetben ők is szólókoncerteket adtak. Kislányaik születése után kérték fel őket egy négykezes koncertre – onnantól a pályájuk is közös. „Egyértelmű volt, hogy mi is a zenét szeretnénk minél több emberrel, minél több fiatallal megismertetni, megszerettetni. Ehhez a verseket is segítségül hívtuk, hogy jobban megérthessék a hangok mögött rejlő világot” – mondja Andrea. Kiskamaszokhoz szóló, Zeneképzelet című klasszikus zenei és irodalmi műsoruk segítségével már több mint hatszázezer iskolásnak mutathatták meg, hogy mennyi gyönyörűség rejlik a valódi művészetben. A Földi mese című összeállítással pedig a középiskolás korosztályhoz próbálnak eljutni. Az irodalom Andrea felségterülete. Beül egy könyvesboltba a kis kockás füzetével, böngészgeti a versesköteteket, és egyszer csak szembe jön vele az a vers, amelyet keresett. Így talált rá számos csodára, egyebek közt a Képzelni lehet című Horgas Béla-versre is, amelyből a Zeneképzelet című műsor született.

Tavaly összesen hetvenöt koncertet adtak az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. Többnyire halmozottan hátrányos vagy „csak” hátrányos helyzetű gyerekeknek játszottak. Idén már végigjárták Szolnok megyét, hét nap alatt 21 iskolában léptek fel, több mint 2000 kilométer van a hátuk mögött.

„Mindig megkérdezzük a gyerekeket, mit látnak csukott szemmel maguk előtt, amikor például Grieg Reggeli hangulatát játsszuk – jut eszébe egy friss emlék Andreának. – Száguld a képzeletük: van, aki azt mondja, látta, ahogy a harmatcsöpp lehull a tulipán szirmáról, és sorolják a csodákat. Az egyik kislány pedig azt válaszolta, hogy ő tulajdonképpen semmit sem látott, egyszerűen csak nagyon boldog volt. Ettől nekem is könnyes lett a szemem.”

„Múlt héten egy kis településen játszottunk, ahol a közmunkásokat is behozták a koncertre – vette át a szót Zsolt. – Utána kaptunk egy levelet, amelyben arról írtak, hogy mi talán nem is tudjuk, mennyit jelentett ezeknek a felnőtt embereknek az a délután. Volt egy bácsi a közmunkások között, aki napokig mesélte, mi mindent indított el benne, amikor meghallgatta a Szerelmi álmokat. Azon gondolkodott, ő hol ronthatta el.”

Ez az élmény és a számtalan kedves visszajelzés is megerősítette bennük, hogy jó úton járnak, amikor sosem mérlegelik, hogy épp gyerekeknek vagy felnőtteknek, műértőknek vagy egyszerű embereknek játszanak. Sikereik őket igazolják. Kárpátalján, ahol olyan zongorán is játszottak már, amelynek szó szerint nem volt eleje, éppúgy hálás a közönség, mint Clevelandben vagy New Yorkban, ahol limuzinnal szállítják őket a csillogó koncerttermekbe.Most megjelent ötödik lemezükön nincsenek versek, viszont a borítón a művészházaspár gondolatait olvashatjuk a művekkel kapcsolatban. Szerepelnek a darabok között kuriózumok is, mint például a Bölcsőtől a sírig című, amely koncerten is meglehetősen ritkán hallható. Választottak olyan népszerű műveket is, mint a virtuóz II. Magyar rapszódia. Büszkék arra, hogy a lemezen szerepel két olyan darab is, amelyekből kifejezetten számunkra készült a négykezes átirat. Hangsúlyozzák, ez a lemez sok ember közös munkája, mindenki, aki részt vett benne, egy idő után magáénak érezte a korong üzenetét. Ők pedig, bár már huszonöt éve tart a közös játék, úgy érzik, hogy együtt a legjobbak – otthon, a családban éppúgy, mint a koncertpódiumokon.