Ritka feladatvállalás, amit Hajdu Eszter filmrendező véghezvitt a romagyilkosságok kapcsán. Stábjával lekövette a tragédiasorozat teljes bírósági eljárását, mind a 167 tárgyalási napot. Ebből készített aztán dokumentumfilmet, amely az Ítélet Magyarországon címet kapta. Mindezt állami támogatás nélkül. A film sorra hozta a nemzetközi fesztiválsikereket, s a múlt héten Berlinben is bemutatták az alkotást, a vetítés után pedig beszélgetést szerveztek az alkotókkal, de azt elvi okokból mindenképpen el akarták kerülni, hogy politikus is részt vegyen ezen az eszmecserén. Ez abból a szempontból maximálisan érthető, hogy nem kértek állami pénzt a film leforgatásához, így az alkotásról való beszélgetésben nincs is helye politikusnak, de sajnos nem csak ez az egy szempont volt fontos számukra.
Horváth Erika berlini konzul javasolta beszélgetőpartnernek számukra Prőhle Gergely korábbi berni és berlini nagykövetet, az Emberi Erőforrások Minisztériumának nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkárát, aki végül szót is kapott a beszélgetésen – ahol egyébként Horváth Erika is felszólalt –, az alkotók legnagyobb bánatára. A bánatról onnan tudunk, hogy Hajdu Eszter azt nyilatkozta egy német blog magyar származású újságírójának: „a diplomaták által beszűkített, provinciális és magyar politikával átitatott hangulat a filmem berlini bemutatóján nagyon kényelmetlen volt". A film producere, Mester Sándor pedig ezt: „Nagyon kényelmetlenül éreztem magam. Hatalmas problémának tartom, hogy a magyar képviselők hivatalosan ilyen felelőtlenül ostobaságokat közvetítenek. Idáig még egyetlen filmet követő beszélgetésen sem történt ilyen. Kíváncsi vagyok, a jövőben számíthatunk-e hasonlókra.”
Még ez sem volna probléma, hiszen az alkotók előzetesen jelezték, hogy kifejezetten nem szeretnének politikusokkal beszélgetni, sem az egyik, sem a másik oldalról. Azonban az idézett mondatok annak a függvényében már igencsak szúrják az ember szemét, hogy a romagyilkosságokról forgatott dokumentumfilm kapcsán felmerülő társadalmi kérdésekben Hajdu Eszter szerint „ nem a romáknak kell mutatniuk valamit, nem az ő feladatuk. A holokauszt nem a zsidókról szól, a többségről szól: németekről, magyarokról és másokról. A többségi társadalomról. A felelősség nem a kisebbségé.”
Nos, hát éppen ez itt a probléma: ha a kettőt együtt vizsgáljuk, miszerint nem váltunk szót politikussal, de egyébként a többségi társadalom problémájáról beszélgetünk, akkor könnyen adódik a kérdés. Ha Hajdu Eszternek és stábjának nem tetszik, hogy egy ilyen eseményen „romaproblémáról és romakérdésről" kezd el beszélni Prőhle Gergely, akkor nem éppen őt, a többségi társadalom egyik képviselőjét kellene meggyőzni arról, hogy először magunkban, a többségben kell tematizálni és kibeszélni az ilyen kérdéseket? Tényleg csupán csak megnyugtatjuk azokat, akiknek Hajdu Eszter kijelentésének tekintetében nincs felelősség a vállukon, akiknek meg van, azokkal szóba sem állunk?
És amúgy is: ha a problémák kezeléséhez inkább Németországba megyünk, és magunkra csukjuk a moziterem ajtaját, akkor nehéz lesz szót érteni a magyarországi többséggel.
