Az államtitkár példaként említette, hogy Komárom-Esztergom megyében a tatai múzeum kapott megyei hatáskört, és a fenntartó lendületével, energiájával tízszeresére növelték az évi látogatószámot.
L. Simon László példaértékűnek nevezte Székesfehérvár és a Szent István Király Múzeum kiállítást népszerűsítő tevékenységét. Ez szerinte rámutat arra, hogy a korszerű magyar múzeumi intézményrendszer elképzelhetetlen megfelelő marketingtevékenység nélkül. Tudomásul kell venni, hogy a múzeumoknak „erősen mediatizált térben”, a média és tömegszórakoztatás által kínált kikapcsolódási lehetőségekkel kell versenyezniük.
Az államtitkár kiemelte, hogy a Seuso-kincsek hamarosan visszakerülnek a Nemzeti Múzeumba, ahol korszerű vizsgálati módszerekkel átvizsgálják a tárgyakat és perdöntő bizonyítékokat keresnek ahhoz, hogy a szakma számára is bizonyítsák származását.
Cser-Palkovics András polgármester rendkívül jelentősnek nevezte a kiállítást a város és a megye életében. Megjegyezte: a magas látogatószám is jelzi, hogy van igény ilyen kulturális eseményekre és valódi, kulturális értékekre.
Hangsúlyozta: a Seuso-kiállítás sikere visszaigazolása annak, hogy az értékek demonstrálásában szerepet kell kapnia a vidéki nagyvárosoknak. Nem lehet mindig, minden csak Budapesten, a vidéki városoknak is van történelme, ezt be is tudják mutatni, és most Székesfehérvár a legmagasabb szintű támogatást kapta meg ehhez – fogalmazott.
A városvezető elmondta: készek a jövőben is hasonló léptékű tárlatok befogadására. A szakma és a tudományos háttér pedig kész a Seuso-kincsek kiállításának esetleges folytatásához.
Cser-Palkovics András jelezte, hogy a záróesemény után vasárnap estig a kiállítás még ingyenesen látogatható.
A székesfehérvári Seuso-kiállítást tavaly október 3-án nyitotta meg Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter. A tárlaton a hazahozott kincsleletből három tál, két korsó és egy illatszeres szelence tekinthető meg.
Orbán Viktor miniszterelnök tavaly március 26-án jelentette be, hogy Magyarország visszaszerezte és hazaszállította a felbecsülhetetlen értékű, ókori római eredetű, páratlan Seuso-kincs hét darabját.
A kormányfő akkori tájékoztatása szerint „Magyarország családi ezüstjének” visszaszerzési költsége 15 millió euró (mintegy 4,5 milliárd forint) volt, az 1990-es kikiáltási ár mai értékének egyharmada.
A Seuso-kincs néven ismert, páratlan értékű lelet egy ókori római eredetű ötvösremek-együttes. A kincs nevét a több mint másfél ezer évvel ezelőtt élt tulajdonosáról, Seusóról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta, aki a mai Polgárdi területén élt, és aki vagy akinek örökösei minden bizonnyal valamelyik pannóniai katonai betörés alkalmával rejtették el a kincseket a 4. század végén vagy az 5. század elején.
A kincs a Krisztus utáni 4. században készült, nagyméretű, összesen 14, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüstedényből áll. A magyar állam eddig hét darabot szerzett vissza: a vadász-, azaz a Seuso-tálat és a geometrikus tálat, a két geometrikus kancsót, a kézmosó tálat, az illatszeres dobozt és a Dionysos-kancsót, továbbá a kincs 1500 évvel ezelőtti elrejtéséhez használt, rézből készült üstöt.
A 14 darabos dísztárgyegyüttes 1990-ben a New York-i Sotheby’s aukciósház árverésén bukkant fel.
Magyarország az elmúlt 25 évben többször is próbálta visszaszerezni a kincseket, a megállapodások többek között a műtárgyak magas ára miatt hiúsultak meg.
