Kubinyi Júlia: Egyensúlyban két világ között

Kubinyi Júlia népdalénekes a hagyományokról, a Fölszállott a páváról és első szólólemezéről.

– A népdaléneklés kizárólag a hagyományok megőrzéséről szól, vagy marad lehetőség az önkifejezésre is?
– Természetesen ebben az esetben is beszélhetünk önkifejezésről, hiszen az előadó személyiségén keresztül hat a zene a közönségre. Énekesként egy generációról generációra hagyományozódó népdalkincset igyekszem megőrizni és továbbadni. Vannak bizonyos keretek, amiket a szöveg, a zene és az egyes stílusjegyek meghatároznak, amelyeket tiszteletben kell tartani. De ezen belül mindenki megtalálhatja a hangjához és az egyéniségéhez leginkább illő dallamokat, hogy mihez tud leginkább magából és személyes élményeiből hozzátenni.

– Sokan elég sötéten látják a népi kultúra jövőjét. Mit gondolsz, a felnövő generációk fogékonyak lesznek a tradicionális értékekre?
– Szerencsére egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a népzene iskolai oktatására, így egyre többen találkozhatnak a megfelelő körülmények között a műfajjal. Én is zeneiskolában sajátítottam el az alapokat, Salgótarjánban édesanyám növendéke voltam. Az utánpótlás biztosított, így nem hiszem, hogy megszakad a hagyomány és elvész a népzenei kincs. Manapság ugyanakkor sokkal több inger éri az embert, ami hatással van a zenére is. Nehezebb megtalálni az eredetit, a tradicionálisat.

– Rád is hatással van a kortárs zenei közeg?
– Én a népdalokat szinte érintetlenül tolmácsolom, így az egyéb zenei hatások elenyészők az esetemben. Nincs is annyi tapasztalatom más műfajok terén, hogy azokat megjelenítsem a zenémben, és ez nem is célom. Hiszen az már inkább világzene lenne, és nem tradicionális népzene. Persze a határok elmosódtak, csupán felfogás kérdése, hogy kinek mi fér bele a népzenébe. Én egyelőre maradok az eredetinél.

– És a tradicionális dalok mondanak bármit a mai kor emberének?
– A népdalokban olyan érzelmek fogalmazódnak meg, amelyeket mindannyian megélünk nap mint nap. Szólnak szerelemről, fájdalomról, csalódásról, hűtlenségről, a honvágyról, szeretett személy elvesztéséről. Olyan érzések, amelyeket generációról generációkra tapasztalnak és továbbadnak az emberek. A tiszta forrásból származó, eredeti népdalok ugyanúgy megállják a helyüket a színpadon, ugyanolyan érdekesek lehetnek a közönség, és nem csak a szűkebb szakma számára, mint bármilyen más műfaj dalai.

– A Fölszállott a páva változtatott a népdal megítélésén?
– Igen, mindenképpen. Eleinte ugyan nem tudtam elképzelni, hogyan találják majd meg az egyensúlyt a műsor készítői a nagyközönség számára is izgalmas, nagy nézettséget produkáló tévés show és a népzene értékeit megőrző előadások között. De a végeredmény minden kételyt eloszlatott. Azzal, hogy a népzene egy ilyen közegben is megjelenhetett, azt hiszem, mindenki jól járt. Sokan talán most először találkoztak a tradicionális dalokkal, ők megtapasztalhatták, hogy ez ma is élő műfaj. Az előadók számára pedig jó bemutatkozási lehetőség volt a műsor, amely végig megtartotta a szakmai nívót, és mindenki számára élvezetes produkciókkal szolgált.

– 2008 óta a Dűvő zenekar énekese vagy, számos lemezen vendégszerepeltél, de szólóban most először mutatod meg magad. Egy énekes számára ez a szakmai kiteljesedés?
– Valóban sok lemezen énekeltem már, mégis régóta érett bennem a gondolat, hogy saját lemezt készítsek. Ám sajnos nem könnyű megteremteni egy lemez financiális hátterét. Végül az NKA Cseh Tamás Programjának segítségével sikerült elkészíteni az albumot.

– Miben különbözött a szólólemez készítése a korábbi munkáidtól?
– Szinte mindenben. Sokkal nagyobb munka az ilyesmi, hiszen nem csupán az énekléssel kellett foglalkoznom, hanem hárult rám sok egyéb feladat is. Részt kellett vettem a szervezés, a tervezés, a fordítás, a grafika, a keverés munkálataiban is. Most megtapasztalhattam, nem kis feladat. Másrészt ennek a szólólemeznek az elkészítése nekem szinte felért egy önismereti tréninggel. Pontosan végig kellett gondolnom, hogy mivel akarok bemutatkozni, miként akarom megmutatni magam a közönségnek, hol vagyok én és az én lelkivilágom a népdalok sokaságában.

– Május 8-án a Fonóban mutatod be a lemezt a közönségnek. Kikkel lépsz színpadra?
– A Dűvő zenekar zenészeivel: Hrúz Dénessel, Hrúz Szabolccsal, Mohácsy Alberttel és Nagy Zsolttal. Szokolay Dongó Balázs fúvós hangszereken – dudán, furulyán, tárogatón – játszik majd, Bolya Mátyás kobzán, a cimbalomnál pedig Balogh Kálmán lesz a koncert közreműködője.