Bár az 1926-ban született Ludvík Vaculík a második világháború utáni legjobb cseh prózaírók közé tartozik, a cseh társadalom és a nagyvilág elsősorban mint a Kétezer szó (Dva tisíce slov) című, 1968 júniusában a Literární listy hetilapban megjelent kiáltvány szerzőjeként ismeri. A korabeli csehszlovák társadalmat nagyobb közéleti aktivitásra felszólító legendás kiáltványt több száz cseh, szlovák és szlovákiai magyar értelmiségi is aláírta, akiket a prágai tavaszként elhíresült reformfolyamat erőszakos, katonai eltiprása után a kommunista hatóságok üldöztek.
Pályafutását az ötvenes években újságíróként kezdte. 1966-ban jelent meg híres regénye, a Sekyra (magyar nyelven 1968-ban Szekerce címen), amely az apa és fiú konfliktusában két társadalmi rendet szembesít egymással. A prágai tavasz eltiprása után Ludvík Vaculík kegyvesztetté vált és bekapcsolódott az ellenzéki mozgalmak tevékenységébe. 1977-ben aláírta a Charta 77 emberi jogi felhívást, amiért nyíltan üldözte őt a csehszlovák kommunista rendszer.
Az általa alapított és irányított szamizdat kiadóban, a Petlicében jelent meg 1973-ban a Morcatá (Tengerimalacok) című regénye, amely hatalmas sikert aratott, és eddig mintegy húsz nyelvre fordították le. 1981-ben ugyancsak a Petlice kiadó jelentette meg a Ceský snár (Cseh álmoskönyv) című alkotását. Mindkét könyv magyar fordításban is olvasható. Ludvík Vaculík számos cseh és külföldi irodalmi díjat és elismerést kapott. Halálával a cseh kulturális és társadalmi élet éles szemű elemzője és kritikusa távozott az élők sorából.
