A Hello Wood tulajdonképpen nem is tábor, hanem egy olyan építészeti fesztivál, amelyen nem csak építészek vesznek részt. Éppen ettől válik igazán izgalmassá, egy egész héten át tartó, közvetlen hangulatú összművészeti szabadegyetemmé. A stáb ugyanis rájött, hogy az építészet nem elvont tudomány, ahol mérnökök vonalzókkal mérik a tereket, utcákat, lakóházakat, és ha minden fizikai paraméter stimmel, akkor már kész is a munka. Az építészet önmagában nem működőképes, csak akkor, ha a társadalom működésével foglalkozó kutatók és a hétköznapi emberek is beleszólást kapnak abba, milyen épített környezetben akarják leélni az életüket.
Ezért az idei koncepció kidolgozásában és megvalósításában az építészek mellett művészek, filozófusok, politológusok is aktívan részt vettek, akik folyamatosan reflektáltak az építészek legvadabb ötleteire is. Teljesen szokványos látvány volt például, ahogy az esti előadások és koncertek után Bernardo, aki most éppen a Cambridge-i Egyetemen tanít politikaelméletet, összeáll a cseh építészet fenegyerekeinek számító Mjölk építésziroda tagjaival, és egy hrabali hangulatú fa űrállomást kezd ácsolni velük a csóromi mező kellős közepén.
Ugyanígy senki nem lepődik meg azon sem, hogy miközben az építészcsapatok a tervezés folyamatától egészen a megvalósításig jutnak, a Hello Wood táborában leforog egy dokumentarista hatású horrorfilm is: A csóromi című alkotás, Szamarasz Daphne filmje lerántja a leplet a kortárs építészet hátborzongatóan véres titkairól.
A Hello Wood Falu-projektje egy három évig tartó kísérlet első része volt, jövőre tovább épülnek az egyedülálló faluközösség épületei. Fukusima óta pedig azt is tudjuk, hogy ehhez mi kell: egy egyszerű ötlet, néhány ezer faléc és a házak lelkének pontos tervrajza.
