Bachman Zoltán életművéből nyílt kiállítás

A pécsi tárlat a csütörtökön elhunyt építész életművét mutatja be.

Bachman Zoltán munkásságának gerincét a műemléki feladatok adták. A pécsi ókeresztény emlékek közül elsőként a nyolcvanas években a pécsi Szent István téri mauzóleum és sírkamra rekonstrukcióját, később az ókeresztény sírokat korszerű építészeti eszközökkel bemutató Cella Septichorát és a hozzá kapcsolódó látogatóközpontot tervezte. Nagy szerepe volt abban, hogy a síremlékegyüttes 2000-ben elnyerte a világörökségi címet.

Az általa tervezett Pécsi Galériában nyílt kiállítás képet ad életművéről, az építészeti iskolájához kapcsolódó kör és a tanítványai építészeti munkásságáról is. Az anyag másik része főként az építészeti feladatokhoz kapcsolódó grafikákból készült válogatás.

Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár a tárlat több száz érdeklődő jelenlétében megtartott nyitóünnepségén azt mondta, Bachman Zoltán iskolateremtő építész volt, segítségével olyan műhely jött létre a baranyai megyeszékhelyen, amelynek tanítványai nemcsak ország-, hanem világszerte ismert épületeket terveznek és fognak tervezni.

Kiemelte: szemléletmódjával, gondolkodásmódjával az építész nemzetközi mércét tudott felállítani. Hozzátette: bíznak abban, hogy azok, akiknek inspirációt adott, akikkel együtt dolgozott Bachman Zoltán, a későbbiekben folytatni tudják a megkezdett utat.

A kiállításon majdnem háromszáz négyzetméteren számos nagyméretű tabló, makett és tervrajz mutatja be Bachman Zoltán munkásságát. Az általa tervezett épületek kicsinyített másai mellett szemügyre vehetők tanítványai munkái is.

Bachman Zoltán 1968-ban szerzett építészmérnöki, 1975-ben műemlékvédelmi-szakmérnöki diplomát, 1968-től a Mecseki Szénbányáknál, 1969-től a Pécsi Tervező Vállalatnál dolgozott.

A pécsi világörökségi helyszínek mellett az építész jelentős munkája a pécsi Káptalan utcában épült Dóm Múzeum, amely a székesegyház középkori kőfaragványainak ad otthont, míg az utóbbi évek legjelentősebb tervezése a Pécsi Tudományegyetem (PTE) beruházásaként megvalósult Szentágothai János Kutatóközpont épületegyüttese. Bachman Zoltánnak meghatározó szerepe volt abban, hogy a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán megindult építészképzés mára a Pécsi Tudományegyetem fakultásaként egyetemi szinten működik.

2003-ban szervezte meg a PTE építész szakán doktori iskoláját, amely Breuer Marcell nevét vette fel. Az oktatásba bevonta Pécs vezető építészeit, szakmai-baráti kapcsolatai révén a doktori iskola hallgatói országos hírű, Kossuth- és Ybl-díjas építészek irodáiban szerezhetnek gyakorlatot.

Az építész 1972-től a Pollack Mihály Műszaki Főiskola épületszerkezettani tanszékén adjunktusként, majd főigazgató-helyettesként, 1988-tól 1995-ig a magasépítési tanszéken főiskolai tanárként, 1995-től a Pécsi Tudományegyetem tervezési és építészeti ismeretek tanszékén vezető egyetemi tanáraként dolgozott.

Munkáját 1987-ben Ybl Miklós-díjjal, 2005-ben Kossuth-díjjal ismerték el, utóbbit a Pécs/Sopianae ókeresztény örökségének új típusú építészeti védelme, bemutatása érdekében végzett kivételesen magas esztétikai igényű építészeti és oktatói munkásságával, iskolateremtő tevékenységével érdemelte ki. 2013-ban Prima Primissima Díjat, 2014-ben Nemzet Művésze díjat kapott, pályafutása során ezenkívül Steindl-, Pro Architectura-, Szent-Györgyi Albert- és Princz Gyula-díjban is részesült.

Bachman Zoltánt életének 71. évében, türelemmel viselt, hosszan tartó, súlyos betegség után csütörtökön érte a halál.