Kasabian: A rock halott, de van remény

A Kasabian énekese a Szigetről, Budapestről, a zeneiparról és a fociról nyilatkozott a Magyar Nemzetnek.

A Kasabian szinte hazajár Magyarországra. Még klipet is forgattak nálunk: a 2004-es debüt albumukon szereplő Club Foot című számot az önkéntes tűzhalált halt cseh egyetemista, Jan Palach emlékének ajánlották, a klipben pedig a kommunista rendszer megtorló gépezetének szimbólumai, illetve az elnyomás ellen küzdők tűnnek fel. Tankok, \'56, Szabad Európa Rádió. Így indult az angol együttes és hazánk kapcsolata.

Első budapesti koncertjük 2007-ben aztán nem sikerült túl fényesre, hiszen végül már ingyen engedték be az embereket, hogy megteljen valamelyest a Petőfi Csarnok nézőtere. De az évtized nagy gitárzenekarának kikiáltott leicesteri banda később a magyar közönséget is megszólította. Az öt évvel ezelőtti szigetes fellépésükre már valódi sztárokként érkeztek – és adtak feledhető koncertet. Rá egy évre azonban már minden a helyére került, azt a produkciót sokan a fesztivál legjobb koncertjei között tartják számon. Tavaly az új albumuk turnéján jártak Budapesten, most pedig újra a Szigeten álltak színpadra.

– Szeretjük a fesztiválokat, persze minden attól függ, melyik országban, milyen fesztiválon játszol, és hogy jön ki a lépés – mondta Tom Meighan. – A Sziget nagyon rendben van, játszottunk már itt négy vagy öt éve.

Akkor, az első szigetes koncert előtt egy interjúban az énekes azt mondta, meg akar tanulni főzni, hogy szakács lehessen belőle. – Ó, ember, az csak vicc volt, semmire sincs időm, nemhogy főzni. Legfeljebb a hároméves kislányomnak főzök néha. Egyébként is minden szabadidőmet vele töltöm, minden róla szól.

Idén a fellépés mellett azért városnézésre is maradt idejük, hiszen két szabadnapot kaptak, árulta el a frontember. – Az nagyon kellett már, ezért igyekeztünk jól érezni magunkat. Csodálatos ez a város egy rakás látnivalóval, hatalmas fürdőkkel, szóval nagyon pihentető volt.

A Kasabian kapcsán újra és újra előkerül a műfaj kérdése, amit a tagok egyre nehezebben viselnek. – Nem vagyunk sem alternatív, sem indie rock zenekar. Ezek csak a nagy kiadók bélyegzői voltak, hogy jobban el lehessen adni a lemezeket, amelyekre rányomták. De ezek a műfajok halottak. A rock and roll is halott, sajnos. A zeneipar döglődik, de talán megússza, és sikerül újra visszatérni az igazi zenékhez. Talán a mai tizenévesek között ott vannak azok a srácok, akiknek sikerül olyan legendává válniuk, mint a Led Zeppelin, vagy a Black Sabbath.

Az énekes hozzátette, a közönség még mindig az élő zenéért jön el egy koncertre, kíváncsiak a gitárzenére. – És mi egy egyszerű gitárzenekar vagyunk. Rengeteg hatás ért bennünket, a hard rocktól a popzenén át az elektronikus muzsikákig, és minden beépült valahogy.

A zene után (vagy amellett) a focié a legfontosabb hely a zenekar életében. Sergio Pizzorno, a banda olasz származású gitáros-dalszerzője sokáig profi játékosnak készült, csak ezután jött a rock and roll. De Tom is hírhedten nagy drukker. – Támogató vagyok, nem egyszerű drukker, a két dolgot ne keverjük. (Angolul supporter és fan – előbbi jelentősebb elköteleződésre utal.)

Leicesterből jöttek, így természetesen az angol Premier League-ben szereplő Leicester City a csapatuk, amelyet életre-halálra támogatnak. A bajnokság nyitófordulójában a csapat menedzsere, Claudio Ranieri meg is köszönte a segítséget, mint mondta, a Kasabian zenéje igazi hősökké változtatta a játékosait, akik végül 4–2-re győztek a Sunderland ellen. – Fantasztikus érzés volt, hogy ezt nyilatkozta. Nagyon büszkék voltunk a csapatra, baromi jó ezt hallani az edzőtől.

De hogy mit jelent a focin túl a szülőföld, a város, láthatóan zavarba ejtette az énekest. – Nem tudom, ezen még nem gondolkodtam. Mi csak egyszerű srácok vagyunk Leicesterből, semmi több, nem nagyon foglalkozunk ezzel.

Zárásként, mert nem hagyott nyugodni a gondolat, megkérdeztem, hogy ha a rock halott, mi értelme zenélni, miért lépnek még föl, mi hajtja őket tovább? – Ez egyszerű: nekünk is be kell fizetni a számlákat.