Magánélete fölött azonban sötét felhők gyülekeztek. Anyja meghalt, házassága kiüresedett, és golfrajongó férje beleszeretett egyik sporttársába. A kétségbeesett asszony 1926. decemberében gyermekét hátrahagyva eltűnt hazulról, s hiába kereste egy egész ország, csak tizenegy nappal később ismerték fel egy harrogate-i szállodában, ahová álnéven jelentkezett be. A helyszínre siető férjét nem ismerte fel, sőt saját magáról sem tudta, kicsoda.
A rejtély a mai napig megoldatlan, maga az írónő soha nem beszélt erről senkivel. Magánéletének titkait egyébként is féltékenyen őrizte, interjút csak ritkán adott, és szinte soha nem dedikált. 1928-ban elvált, két év múlva Mezopotámiába utazott, hogy feledje bánatát. Itt ismerkedett meg a nála tizennégy évvel fiatalabb Max Mallowan régésszel, akivel év végére már össze is házasodtak, és 46 évet éltek együtt tökéletes boldogságban.
Az akkor már világhírű írónő a második világháború idején ismét egy kórházban dolgozott, az ötvenes évektől gyakran vett részt férje ásatásain Irakban és Szíriában. Mallowant tudományos teljesítménye elismeréseként 1968-ban lovaggá ütötték, felesége 1971-ben kapta meg hazája legmagasabb kitüntetését. Az idős hölgy ugyanabban az évben lábtörést szenvedett, egészségi állapota megromlott.
Utoljára 1974-ben jelent meg a nyilvánosság előtt a Gyilkosság az Orient expresszen című film bemutatóján, amelyen részt vett II. Erzsébet királynő is. Állítólag ez volt az egyetlen filmadaptáció, amellyel maga az írónő is elégedett volt.
Az irodalom talán legnagyobb „tömeggyilkosa” 1976. január 12-én halt meg wallingfordi otthonában.
Alakjai közül a leghíresebb a már említett Hercule Poirot és Christie személyes kedvence, a saját magáról is mintázott éles eszű, vidéki vénkisasszony, Miss Marple. A kötögetés közben társalgó Miss Marple a rejtélyeket úgy oldja meg, hogy párhuzamot von a kis falujában élő emberek viselkedésével, természetével.




