Írók a szigligeti strandon

Megnéztük, mit csináltak az írók és a költők a balatoni strandon, miközben zajlott a József Attila Kör szigligeti tábora.

Nem ez volt életem nyaralása, az kétségtelen, bár az is kétségtelen, hogy erről nem az írók és a költők tehetnek. Merthogy: emlékeznek még a kánikulára? Na, pont akkor volt vége, amikor elmentem szabadságra kicsit több mint két héttel ezelőtt.

Fogtuk pénteken este a cókmókot, lementünk Szigligetre, másnap reggel pedig viharos szél és szakadó eső ébresztett, ráadásul meg is fáztam. Aztán így telt el egy hét – hideg Balaton-part, szűnni nem akaró köhögés, tüsszögés és orrfújás. Kissé úgy tűnt, hogy valójában nem is a Badacsony környékén vagyunk, hanem az Amazonas-vidéken, mert a teraszról leginkább csak a hegy lába derengett fel, akkora volt a köd, olyan párás volt a levegő.

A második hét aztán már hozott némi meleget, de hozott temérdek írót és költőt is, ugyanis minden év augusztusának utolsó hetére esik a József Attila Kör (JAK) írótábora. Tavaly ugyan volt egy kis kitérő, de nem időbeli, hanem földrajzi: a szigligeti alkotóház, vagyis az Esterházy-kastély felújítása miatt Balatonszemesen rendezték a tábort, idén viszont újra Szigliget lehetett a központ. Volt azonban olyan időszak az elmúlt évben, amikor úgy nézett ki, hogy a JAK nem költözhet vissza az alkotóházba, végül mégis sikerült, aminek sikerülnie kell, majd százötven író és költő vette be a Balaton egyik legszebb térségét.

A kastély egyébként valóban megszépült, néhol ugyan még nem talált egymásra a funkció és a kivitelezés, de annyi kritika legyen itt most elég, hogy ez a kastély bizony hivatalosan is egy alkotóház, illendő volna tehát egy íróasztalt betenni minden szobába.

Az írótáborból én most csak szőrmentén vettem ki a részemet, mert igaz ugyan, hogy én is költő volnék, és hogy még moderáltam is a tábor első napján egy beszélgetést, amelyben rendszerváltás után született költőkkel beszélgettünk a rendszerváltásról az R25 című antológia kapcsán, és egy-két estén még előfordultam a tábor területén, de alapvetően a strand volt az a hely, ahol szociális életet éltem. Mert a szabadságom második hetére, vagyis a JAK-tábor idejére visszajött a jó idő, és nem volt szívem kihagyni a lehetőséget, hogy legalább egyszer megfürödjek idén a Balatonban, ha már évi rendes szabadságomat töltöm.

Strandoltunk tehát minden délután, s tulajdonképpen egy nagy közös nyaralás részese lehettem, pedig általában – ahogy általában minden író és költő – fázom a koncentráltan jelen lévő íróktól és költőktől, kiváltképp, ha nem rendes környezetükben találkozom velük, hanem, teszem azt, a strandon. Úristen, fürdőgatyában és bikiniben napoznak a jelesebbnél jelesebb írók és költők!

Mára azonban már mindenki távozott Szigligetről, mi pedig, kettecskén a csajommal még visszanéztünk vasárnap is elköszönni a Balatontól, egy utolsót napfürdőztünk ott, ahol tegnap még Hartay Csaba játszotta el nekünk Halott Pénzt – vagyis készpénzzel a zsebében ment be fürdeni, de szerencséjére a pénz csak elázott, így kitettük száradni a partra, Csaba pedig lefeküdt mellé, s úgy tett, mintha halott lenne.

De tegnap még Tolvaj Zoltán is itt fürdőzött, kezében sörrel vette be a Balatont, s a mindig éleslátó költő most is élesen látta, mit csinál, hát nevet adott a sörös fürdőzésnek: Hajnóczy-emlékstrandolás. Pontos és tömör. Nagy Gabriella viszont félt: feje körül körözött egy darázs, igyekeztünk elhessegetni, de inkább Gabi menekült ki a vízből.

Közben Bárdos Deák Ágnes köszöntött, s hiába a strand, nem szabadult a munkától, a szervezéstől, kérdezte, hogy a 100 ezer költő a változásért című szeptember végi programon ott leszünk-e. Ott hát!

Nagy Ildikó Noémi és Garaczi László Oszi bácsi keszegezőjében pizzát eszik, azt mondják, ez a legjobb a környéken, s csak remélni tudom, hogy a keszeget sem hagyták ki, mert az nem csupán a környék, de az ország legjobbja. De itt is a munka, már egyeztetem is Garaczival az interjút, amelyet Grazról készítek majd vele, hiszen ösztöndíjjal ott töltött most egy évet mint az osztrák város hivatalos írója.

És persze a foci! A Bartók Imre, Fehér Renátó, Fodor Péter, Gazdag József, Kiss Tibor Noé, Németh Zoltán, Sánta Szilárd felállású csapat ellen állt fel Farkas Zsolt, Imre Ábris, Kovács Kristóf, Kukorelly Endre, Pion István és Purosz Leonidasz. Az eredmény – sok:kevés.

Mindegy, kikészültem, másnap, vagyis szombaton halálomon voltam, csak vasárnapra sikerült életre kelnem. De az élet itt vasárnap már nem ugyanaz. Az írók és a költők hazamentek, és este elindultunk mi is. Még utoljára lementünk a strandra, és hát Garacziék még persze hogy ott voltak. Remélem, keszegeztek is!