Strandoltunk tehát minden délután, s tulajdonképpen egy nagy közös nyaralás részese lehettem, pedig általában – ahogy általában minden író és költő – fázom a koncentráltan jelen lévő íróktól és költőktől, kiváltképp, ha nem rendes környezetükben találkozom velük, hanem, teszem azt, a strandon. Úristen, fürdőgatyában és bikiniben napoznak a jelesebbnél jelesebb írók és költők!
Mára azonban már mindenki távozott Szigligetről, mi pedig, kettecskén a csajommal még visszanéztünk vasárnap is elköszönni a Balatontól, egy utolsót napfürdőztünk ott, ahol tegnap még Hartay Csaba játszotta el nekünk Halott Pénzt – vagyis készpénzzel a zsebében ment be fürdeni, de szerencséjére a pénz csak elázott, így kitettük száradni a partra, Csaba pedig lefeküdt mellé, s úgy tett, mintha halott lenne.
De tegnap még Tolvaj Zoltán is itt fürdőzött, kezében sörrel vette be a Balatont, s a mindig éleslátó költő most is élesen látta, mit csinál, hát nevet adott a sörös fürdőzésnek: Hajnóczy-emlékstrandolás. Pontos és tömör. Nagy Gabriella viszont félt: feje körül körözött egy darázs, igyekeztünk elhessegetni, de inkább Gabi menekült ki a vízből.
Közben Bárdos Deák Ágnes köszöntött, s hiába a strand, nem szabadult a munkától, a szervezéstől, kérdezte, hogy a 100 ezer költő a változásért című szeptember végi programon ott leszünk-e. Ott hát!
Nagy Ildikó Noémi és Garaczi László Oszi bácsi keszegezőjében pizzát eszik, azt mondják, ez a legjobb a környéken, s csak remélni tudom, hogy a keszeget sem hagyták ki, mert az nem csupán a környék, de az ország legjobbja. De itt is a munka, már egyeztetem is Garaczival az interjút, amelyet Grazról készítek majd vele, hiszen ösztöndíjjal ott töltött most egy évet mint az osztrák város hivatalos írója.
És persze a foci! A Bartók Imre, Fehér Renátó, Fodor Péter, Gazdag József, Kiss Tibor Noé, Németh Zoltán, Sánta Szilárd felállású csapat ellen állt fel Farkas Zsolt, Imre Ábris, Kovács Kristóf, Kukorelly Endre, Pion István és Purosz Leonidasz. Az eredmény – sok:kevés.
