Kritikaírás: csak megélhetési hazárdjátékosoknak

A műítész Neil Young szerint a filmkritikus szakma olyan, mint egy oszlásban lévő zombi.

Idén 90 éves a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége, a FIPRESCI. Ebből az alkalomból a múlt hét végén zárult 12. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon szakértők és kritikusok minikonferencián vitatták meg a filmkritika jelenlegi helyzetét, viszontagságait, valamint a filmkritikus és filmkészítő kapcsolatának problematikáját.

A szakértői panel résztvevői voltak Báron György, a FIPRESCI magyar tagozatának elnöke, egyben az esemény moderátora; Kárpáti György a nemzetközi szervezet alelnöke, lapunk munkatársa; Neil Young brit filmkritikus, az amerikai The Hollywood Reporter és más neves szaklapok kritikusa; Geréb Anna filmtörténész, a szovjet és a némafilmek specialistája; Kolozsi László filmkritikus, író, forgatókönyvíró; valamint Csákvári Géza filmkritikus, a Jameson CineFest művészeti igazgatója.

A meghívottak egyetértettek abban, hogy főállású filmkritikus, mint olyan gyakorlatilag már alig létezik, ahogy a kritika mint önálló sajtóműfaj megléte is kérdéses. A foglalkozásbeliek a legtöbbször kénytelenek kiegészítő kereset után nézni a – Csákvári Géza által említett – megélhetési hazárdjáték ellenében. Neil Young mozgóképes hasonlattal élve oszlásban lévő zombival rokonította a filmkritikus szakmát, amely mindig vissza-visszatér poraiból, kísértve a kulturális közéletet.

A filmkritikust a gazdasági perifériára szorulás mellett saját hátországa is veszélyezteti. Miközben a Magyar Nemzeti Filmalap sem tartja a filmszakma részének a kritikusokat – és a Filmakadémia tagozatai között nem szerepel a filmkritika –, ma már olyan felvetések is előkerülnek itthon, hogy a kritikusok csak két héttel a bemutató után láthassák és értékelhessék a magyar alkotásokat.

Neil Young ugyanakkor úgy vélte: a kritikus elveszti legfőbb szerepét, ha eltűnnek a bírálói, és a keletkező űrt nagy egyetértés tölti be. Emellett megjegyezte, hogy a kritikus kötelessége az önfejlesztés, így véleménye szerint a közönség általi elvárások kielégítése érdekében az újdonsült televíziós trendek és a videojáték-piac felé is nyitnia kellene. Komolyabb vitát váltott ki, hogy a kritikusnak a különböző műveket politikai kontextusba helyezve kell-e tárgyalnia.

Szóba került a szakma felhígulásának kérdése is. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy amíg az amatőrök saját platformjaikon, a blogokon és a közösségi oldalakon hallatják hangjukat, addig gond nélkül megférnek egymás mellett a szakma professzionális képviselőivel, szükséges azonban, hogy az olvasók a helyükön kezeljék ezeket a véleményeket.

Zárszóként az egybegyűltek megállapították, hogy Angliával ellentétben, és minden félsz dacára hazánkban a kritikai visszhang nem befolyásolja számottevően a mozis bevételeket.