Rockmúzeum a felejtés ellen?

Kamarakiállítás nyílt az Ifiparkról a Várkert Bazár déli palotájában. Ez akár egy rockmúzeum kezdete is lehet.

Tyuszter! Mit tyináltál már megint? – az idézet az egykori Budai Ifjúsági Park első és rettegett igazgatójától, Rajnák Lászlótól származik, és nem teljes: eredetileg a P. Mobil énekesének ülepe ellen irányuló direkt fenyegetéssel folytatódik. Schuster Lóránt sokat rosszalkodott az 1961 és 1984 között működő intézmény színpadán, hol katonai ködgránát elpukkantásával, hol versmondással húzta ki a gyufát. A Volt egyszer egy Ifipark című, az egykori helyszínen, a Várkert Bazárban nyílt kiállítás a fenti idézethez hasonló számos, a mai fiatalok számára talán megmosolyogtató emlékfoszlánnyal kedveskedik a látogatónak. Azonban a falakat belakó ismeretterjesztő tablókban és citátumokban, zenészektől és civilektől származó relikviákban, vagy akár a tabletekre töltött interaktív elemekben felsejlő pajkosság mögött masszív tartalom áll, amelyben könnyedén tetten érhető a popkulturális emlékezet ápolásán túlmutató rendezői törekvés.

Poós Zoltán, a kiállítás egyik kurátora érdeklődésünkre elmondta, az Ifipark korszakainak feldolgozása, a tárlatanyag összegyűjtése és rendszerezése csak július elején kezdődött a Cseh Tamás Program könnyűzenei örökség alprogramjának támogatásával, a kiállítás pedig – a nyári szabadságolásokat is beleszámítva – mindössze másfél-két hónapos munka eredménye. – A Volt egyszer egy Ifipark szerény költségvetésből, de annál nagyobb szeretettel és odafigyeléssel létrehozott, folyamatosan bővülő kamarakiállítás, amelyből a hasonló kezdeményezésekkel ellentétben nem spórolták ki a tudományos háttérmunkát sem – hangsúlyozta Poós Zoltán. A Várkert déli palotája a kurátor szerint tökéletes teret nyújt a tárlatnak, amely reményei szerint idővel állami intézményi büdzsével, múzeumi minősítéssel működhet majd, és kellő impulzust adhat egy régóta esedékes rockmúzeum létesítésére. A megnyitón L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára utalt arra, hogy a Várkert Bazár állandó tárlat helyszínéül is szolgálhat a jövőben, a rockmúzeum gondolata pedig már évekkel ezelőtt felvetődött kormányzati körökben.

Meglehet, az Ifipark története tálcán kínálja az átfogó feldolgozás lehetőségét; az mindenképpen bravúr, hogy a pusztuló, szétszórt emlékanyagra épülő kezdeményezésből rekordidő alatt sikerült összerakni a folytatás ígéretével kecsegtető kiállítást. Ehhez jó kiindulópont, hogy a gyűjtemény nemcsak felidézi a magyar könnyűzene hőskorát, emblematikus helyszínét, szereplőit és nemzedékek rajongói lélektanát, de a kádári kor hangulatával együtt a szabadságvágy újrafelfedezésének élményét is kínálja a közönségének. Időnként pedig nem árt felidézni, hogy éppen ennek a vágynak köszönhetően nem vált az ország a történelem martalékává.