Ten years before: az árral szemben

Sok jó magyar zenekar van, amelyek mégsem kapják meg a kellő támogatást. Három leányzó az árral szemben.

Nagyjából együtt kezdtük el kicsiny kezdeményezéseinket. Nagyjából ugyanazt a profilt fogtuk meg, igaz, a Titánok a sajtó, míg a Ten years before a tettek mezejéről, élő koncertekkel támad. Jezerszky Viktória, Rákosi Tímea és Vitéz Anikó szerelemgyermeke egy szakmai gyakorlatra vitt ötletből indult, a lányok a Zeneipari Hivatalban találkoztak először. Olyan bandáknak akartak koncertek szervezni, amelyek tehetségesek és valóban ígéretesek, ám nem kapják meg az ehhez, az érvényesüléshez szükséges publicitást, segítséget. A kis triumvirátus így idén február 12-én megszervezte első estjét.

Az elismerés már csak azért is jár a lányoknak, mert tényleg kemény fába vágták a fejszéjüket. Ma ugyanis – tetszik vagy sem – nem annyira menő élő underground- vagy popos garázskoncertekre járni. Nem menő, mert, ugye, ezeket a zenekarokat nem nyomják orrba-szájba a rádiók, nincsenek ott a fesztiválok fellépőlistáin.

Azt most hagyjuk, miért van ez így. Ahhoz lassan egy PhD-disszertáció is kevés lenne. A lényeg, hogy véget értek az 1990-es évek, a 250 fős gimis (!) koncertek időszaka. Nekem még volt hozzá szerencsém szervezőként, ez alatt nem igen voltak esték. Ma meg jó, ha összejön 100 fő, az már hú!

A lányok azonban nem adják fel. Pont ezért szerethető az, amit csinálnak. Ahogy mondták, száztíz százalékkal a sikeren vannak, mindent beleadnak. Ezt a lelkesedést pedig mindenképp díjazni kell. Főleg, hogy ezzel a kommersznek üzennek hadat, ami a nekünk is érdekünk, mert tele az ország tehetséges kölökkel. Semmi kétség. Nem lesz persze mindenkiből Rolling Stones, uram bocsá' Middlemist Red vagy Gindim'Rém, de akkor is. A lányok pedig szegről végről hozzánk hasonlóan gondolkodnak.

A tavasz szezont a Corvin áruház blokkjában nyomták végig, a kulturális események kavalkádjának helyt adó Müsziben (a Corvintető mögött) voltak a fellépések, kéthetente jöttek a bandák, kettesével. A hely külön hasznosnak bizonyult, hiszen – mint a lányoktól megtudtam – mindent, a hangosítástól kezdve, a színpadon át, a zenekari „öltözőig”, a zenészek kényelméig, a kivetítőig nekik kellett flottul üzembe helyezni, kialakítani. Ez jó tanulópénz. Aki valóban ebben a közegben akar szocializálódni, érdemes, hogy mindent kiszimatoljon magának.

Voltak, akik náluk tartották a lemezbemutatójukat (például Nyilas Reni, Nyolcadikosok, KLOGGS), egy helyszíni klippremierrel együtt ünnepelték a Twentees születésnapját, és akadtak egyéb különleges koncertjeik is, mint például a Margaret Island és Szatmári Juli csodaszép, égősorral díszített akusztikus fellépése. Persze minden estére jutott legalább egy vicces sztori: backstagebe véletlenül saját magát bezáró zenekari tagon át a „színpadbontó” zúzásig.

Több „vidéki” zenekarnak is bizalmat szavaztak, mint például Nyilas Reniéknek, a Twenteesnek, a Real Liesnak, a The Immigrantsnek, a Nyolcadikosoknak. Budapesti székhelyű bandák közül pedig a KLOGGS kislemezének masterelésben is nyújtottak segítséget, s nem egy csapatra végre felfigyelt a mélyen tisztelt szaksajtó is.

Az őszi szezon azonban több szempontból is más lesz. Tapasztalatból már tuti több csörög a zsebben, főleg úgy, hogy a nyári fesztiválszezon alatt sem tétlenkedett a kis csapat, hanem végigmelózta, a háttérben figyelt és ügyködött.

A helyszín közben változott. Mostantól a Mika Tivadar mulató ad otthont a koncerteknek. Ugyancsak tapasztalati tőkéből építkezve, ezentúl havonta lesznek koncertek. Több idő lesz így a beharangozásra. A két banda per fellépés marad.

Mint megtudtam, a váltás több szempont közös találkozása. A Mika tényleg kimondottan koncertre szabott hely, így a hangosítás kialakításával, zsinegeléssel, illetve egyéb hangosítási szöszmötöléssel nem kell izzadniuk. No meg a változatosság gyönyörködtet, hogy csak egy ilyen vakvilágba elpufogtatott közhellyel szolgáljak. Az azonban biztos, egy nem helyhez kötött kezdeményezés esetében, és mondjuk ez hatványozottan igaz az ifjú süldők mozgalmához, jó az, ha helyről helyre vándorol a városban.

A tervek persze nem állnak le. Sok minden pörög bennük. Főleg, hogy látják, szájhagyomány útján érkeznek a külsősök is. Voltak, akik egy bekukkantás után visszajártak a fellépésekre. Legalább csenhettek egy-két jó kis matricát a lányoktól.

Az elsődleges cél az, hogy tényleg kicsit masszívabb legyen a közönség. Combosabb. Ez tényleg kell. Meg sok legyen a fiatal, mert az élő zene jó, érdemes hát megszerettetni velük. Azt is kitűzték maguk elé, ha valóban jobban pörög majd a dolog, akkor jöhet a pár állomásos vidéki turné is. Megmutatni magukat az ország többi szegletében. Ez egy kemény dió, de érdemes életet lehelni a klubhelyiségekbe.

Elvinni egy zenekart az ország másik részébe, és azt mondani a közönségnek: tessék, kérem szépen, hallgatni, táncolni, pörögni. Az elmúlt fél évben megismert zenekarok ráébresztették a csajokat arra, hogy egy menedzsment, ügynökség még nagyobb segítséget nyújthat jó pár feltörekvőben lévő zenekarnak. Sok megvalósításra váró dolog, terv szerepel tehát a Ten years before menetrendjében.

Addig pedig tessék szépen elmenni az első őszi felvonásra: október 8., Mika, és akik a húrokat pengetik, nem lesznek mások, mint az első titánjaink, Klustersék a Kiddo társaságában.