Év eleje óta csiszolgatták a számokat az új albumukra a dorothys lányok, így egy stúdiózással megfűszerezett feszes fesztiválszezon után szerdán megérkezett a trió második nagylemeze, a Jobb, ha hozzászoksz! A lányok – Dodo (Gere Dorottya – ének, basszus), Brigi (Blahó Brigitta – gitár) és Klo (Kovács Klaudia – dob) – pedig folytatják a megkezdett nyomvonalat: kemény, feszes tempókat tolnak bele az ember arcába, és megmutatják, hogy a csajok is tudnak tökös rockot zúzni.
Ha végighallgatjuk a korongot, akkor elsőre érződik, a mostani anyag jobban egyben van, mint a korábbi lemez számai. Homogénebb az egész, szépen adják egymásnak a kilincset a dalok.
„Voltak azért rázós pillanatok. Mikor még éjfél után Brigivel egy odaillő szófordulaton izzadtunk a stúdióban, mialatt Klo mellettünk épp feldobolta az anyagot”
– engedett be egy pillanatra a kulisszák mögé Dodo.
A lányok ennek ellenére úgy hozták le az idei nyarat, hogy a fesztiválok mellé betűzdelték a felvételeket is. Mint mondták, volt egy határidő, ameddig be akarták s be is kellett fejezni a stúdiózást. Ezért egyébként kevesebb fellépést vállaltak, ám a picit szoros tempó miatt így is egy dallal kevesebb lett végül az anyag. „Azt eltettük, jó lesz a harmadik korongra, nem is játsszuk majd, nehogy addig is ráunjanak” – mesélték nevetve.
Mint mondták, az előző anyagból kipörgették a maximumot, így ideje volt az új lemeznek. Persze ez nem azt jelenti, hogy azok a számok eltűnnek a süllyesztőben, de a repertoár bővülésével lehetőség van 45 percesnél hosszabb fellépésekre. „Hú, most már szerencsére inkább azon kell ölre menő harcot vívnunk, hogy akkor épp melyik dalunk hagyjuk ki egy-egy fellépés alkalmával a listából” – meséltek édes agóniájukról a lányok.
„Mi is szeretnénk majd gyerekeket, úgyhogy nincs is időnk elmerengeni, épp ezért addig szeretnénk pörgetni a dolgokat”
– mondta Klo.
Az ötéves jubileumát jövőre ünneplő Dorothy az évek során egész jól építgette saját kis imázsát, közönségét, közösségét. Nagy turnét nyomtak végig a Roaddal, az idén ősszel pedig a Kowalsky meg a Vega elé szegődtek. „Természetesen más-más a két banda törzsközönsége, de mi nagyon bírjuk. Kowáéknál – mondjuk a zenéjükből adódóan is – nincsenek marcona, szakállas rockarcok” – meséltek friss élményeikről a lányok.
A saját turné egyelőre kemény dió, hiszen még nem feltétlenül jön ki, és vissza annyi, amennyi energiát, idő és pénzt belefektetnek. Ennek ellenére, ha lehet, a csajok még többet foglalkoznak a bandával. Legutóbb is érdekes volt már az, miként tudják mindezt összeegyeztetni a tanulással, munkával, ám mint megtudtam, most még keményebb a szitu. Már alig tudnak honnan elvenni energiákat. Addig viszont, hogy kizárólag ennek éljenek, még rögös út vezet a Kékestetőn felfelé.
Mivel a lányok három különböző településen laknak (Dodo Gyöngyösön, Brigi Domoszlón, Klo pedig Lőrinciben él), már egy állandó roadot is nehéz találniuk, aki a turnék során koncertről koncertre segíti őket. „Állandó sofőrünk van, de olyan arcot, aki komolyan venné ezt a road dolgot, és nemcsak azért jönne velünk, mert vicces berúgni, még nem igazán találtunk sajnos” – mesélték a lányok.
Ezúton hívnám akkor fel a figyelmet: vállalkozó szellemű, megbízható, tehetséges és lelkes személy kerestetik a zenekar mellé! Hajrá!
S hogy milyen a rockzenész lányok élete, nem bírom ki, hogy ne meséljem el azt a sztorit, melyet megosztottak velem. Az egyik koncertjük után, egy srác kinézte magának Dodót, és „akkor én az énekes csajt hazaviszem” jelszóval támadt. Az úr pedig még a turnébusz ablakán is kopogtatva adott hangot „óhajának”, mire a lányok kiadták a gyors ukázt: Gázt neki! Húzzunk!
Mielőtt még mi is ezt tennénk, mindenképp érdemes jelezni, hogy a Dorothy ma este a ShowBarlangban mutatja be a lemezt, s a lányok még a sörcsapok mögé is beállnak, úgyhogy gyerünk!
