Pop, csajok, robbanócukor

Weiler Péter New Yorkba teleportálja közönségét, de a magyar valóságról sem feledkezik meg.

Kiállításainak szerteágazó, varázslatos élményt kínáló megnyitóival Weiler Péter – mint mondja – olyan emberekhez is eljutott, akik korábban nem jártak még galériákban. Warholék útján haladva pedig azt szeretné elérni, hogy a művészet közvetlenül kapcsolódjon az emberek hétköznapjaiba: kitörjön a galériák világából, eljusson az otthonokba, a koncerttermekbe, a bárokba, az irodaépületekbe. – A pop-art ebben sikeres közvetítő lehet, hiszen barátságos és vonzó művészi nyelv, amelyet lehet érteni vagy félreérteni, de mindenképpen kivált valamit az emberből – mondja.

A pécsi születésű budapesti művész sokszor járt New Yorkban. Középiskolásként fél évet San Diegóban töltött, az érettségi után két évig művészetet tanult Philadelphiában. Onnan már elérhető távolságban volt álmai városa, amelyet hétvégenként rendszeresen meg is látogatott. Az idén visszatért feltöltődni, és ismét bejárta a város összes olyan pontját, amelyhez a pop-artnak köze van. Képein azokat a helyszíneket próbálta megjeleníteni, ahol fiatalkori bálványai alkottak és megmutatkoztak. A Bell család például meg is vásárolta azt a képet, amely Jeff Koons stúdióját és a híres amerikai művésznek – Cicciolina volt férjének – lufikutyaszobrát ábrázolja a szőke hölgyeménnyel.

Bár nélküle nem tudná elképzelni az életét, Weiler Péter nem csak képzőművészettel foglalkozik. A Dating Central Europe vezérigazgatójaként a hazai online kereskedelem egyik legsikeresebb szereplője, ráadásul a regényírásba is belekóstolt: A Márai-véletlen című misztikus krimije szintén nagy sikert aratott, és hamarosan újabb kötete is megjelenik.

Társadalmi problémák iránti érzékenysége egy akció formájában először 2009-ben keltett nagyobb feltűnést. James Dean-sorozata képeinek több ezer reprodukcióját ingyen átadta a hajléktalanoknak, hogy azt saját hasznukra értékesíthessék. Az akció nagy médiafigyelmet kapott, de mint a későbbi performanszok esetében is, úgy tűnik, nem eleget ahhoz, hogy láncreakciót indítson el, vagy legalább mások is előálljanak hasonlóval a művészek körében.

– Manapság már hetente dobnak elénk olyan közéleti témákat, amelyekben a művészek lubickolhatnának, akár performanszokban reagálva. De semmi se történik azon kívül, hogy egy-egy ilyen akcióval néhányan összekacsintunk: igen, értjük egymást. Rémisztő látni, hogy az állam minden további nélkül beavatkozhat az emberek életébe, akiket ma már mintha nem zavarna, amit tesznek velük. És hiába gyújtod a tüzet, nincs semmi, ami tovább égjen – mondja, hozzátéve, hogy mindez nem veszi el a kedvét a további akcióktól.

Nemrég tizenöt népszerű magyar zenekarról és előadóról (köztük a Quimby, a Kiscsillag, a Wellhello, a Punnany Massif, Zagar, Rúzsa Magdi és mások) készített portréi a nagy nyári fesztiválokon molinókon, az üzletekben bögréken, pólókon tűnnek majd fel, és kiállítás is nyílik a képekből. Minden bevételt a súlyosan beteg gyermekek táboroztatására szolgáló Bátor Tábor alapítványának ajánlanak fel.