Görögök inspirálhatták az agyaghadsereg készítőit

Ókori kapcsolatok Európa és Kína között? Erre még ma is rácsodálkoznak, pedig erről már akkor írtak.

Ókori görög szobrászok inspirálhatták az első kínai császár, a Kr. e. 210-ben elhunyt Csin Si Huang-ti legendás agyaghadseregének megformálóit – állítják a síremlék kutatásával megbízott régészek. Most ismertetett elméletük szerint a mintegy nyolcezer darabból álló, lélegzetelállítóan élethű katonákat, illetve a legutóbb talált, akrobatákat ábrázoló agyagszobrok kiképzésében, elkészítésében a Nagy Sándor hódításával a Kr. e. IV. század utolsó harmadától Keletre, elsősorban a mai Irán és Afganisztán térségébe érkező görög mesterek hatása érződik.

Ezt a véleményt – amelyet már nem először vetettek fel – osztja Lukas Nickel, a Bécsi Egyetem témával foglalkozó professzora is. Szerinte ez leginkább az akrobataszobroknál érződik.

A bejelentést ismertető BBC műsorkészítői közben úgy rácsodálkoztak erre a megállapításra, mármint, hogy a híres XIII-XIV. századi velencei utazó, Marco Polo előtt is ennyire ismerte egymást Kelet és Nyugat, mintha erről a kapcsolatról az ókorban nem írtak volna a korbeli szerzők. S nemcsak írtak, de ezen keleti „országoknak” (illetve modern kori előzményeiknek) konkrétan a neveit is ismerjük, többek között Hérodotosz, Megasztenész és idősebb Plinius munkáiból. Így India mellett Srí Lanka latin neve Taprobane, míg Kínáé Serica volt.

A kereskedelmi kapcsolatok megléte tehát már akkor minden kétséget kizáróan adott volt. Az azonban, hogy mennyire hatottak egymásra ezek a kultúrák, a mai napig komoly kutatások tárgyát képezik.

Nagy Sándor, illetve a halála után kibontakozó hellenizáció ott hagyta az ujjlenyomatait Keleten, ám a keveredés nem feltétlenül volt mélyreható. A híres makedón hódító által alapított egyiptomi Alexandria történetéből tudjuk ugyanis, hogy a görög–makedón lakosság akár évszázadokig is teljesen és következetesen elkülönült a helyi népcsoportoktól, amolyan önálló kulturális „szigetet” kialakítva, felsőbbrendűségét hirdetve.

Ez persze elsősorban olyan területeken valósulhatott meg, amelyeket Nagy Sándor örökösei hosszabb ideig uralmuk alatt tudtak tartani, ám Mezopotámia (nagyjából a mai Irak), vagy még attól is Keletebbre fekvő térségek nem számítottak ilyen régióknak, ám kereskedők, iparosok, így szobrászok is letelepedtek ezeken a tájakon is.

Ezen a képen árnyalhat most egy másik, ugyancsak a BBC által bemutatott kutatás, amelyben a szakértők az európai népcsoportok mitokondriális DNS-ét mutatták ki Kína legnyugatibb tartományában, Hszincsiang–Ujgur területén, Huang-ti császár időszakából.

A kelet–nyugati kapcsolatok egyik talán még extrémebb példája alig egy hónapja robbantotta fel az internetet: ókori római érmek bukkantak elő egy középkori japán vár ásatásán Okinava szigetén. A Kacureni várat a XII. és a XV. század között használták, itt került elő a négy, igen kopott érem, amely a III-IV. századból származik, az egyiket feltehetően I. Nagy Konstantin verette. Ami viszont szembetűnő, hogy az érmek át voltak lyukasztva, így feltehetően nem fizetőeszközként, mint inkább ékszerként használhatták azokat.

Gyakran találkoznak régészek a jelenséggel, hogy a ritkaság számba menő, távoli vidékekről származó érmeket így használták fel; a kereskedők is az unikum értékét hangsúlyozva árulták azokat. A rómaiakon kívül egyébként találtak Kacurenben egy XVII. századi Oszmán Birodalomból származó darabot is.