Az emlékezés virágait mások mellett Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester; Kun Vu Paik zongoraművész; Érdi Tamás zongoraművész; Báll Dávid zongoraművész; Lakatos György hegedűművész; Dubóczky Gergely karmester; Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok igazgatója; valamint a Nemzeti Filharmonikusok tagjai helyezték el a ravatalnál.
A gyászolók szombat reggel 8-tól 12 óráig tiszteleghettek a november 6-án, életének 65. életévében elhunyt művész előtt a Zeneakadémián.
Reggel óta folyamatosan érkeztek Kocsis Zoltán tisztelői, majd 11 óra után az épület egyik sarkától a másik sarokig tartó kanyargó sorban várakoztak, hogy egy szál virágot helyezhessenek el az alkotó ravatala előtt.
Kocsis Zoltán zártkörű búcsúztatása 13 órakor kezdődött. A meghívottak előtt beszédet mondott Áder János köztársasági elnök, Kurtág György zeneszerző, Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, Mocsári Károly zongoraművész, Perényi Miklós csellóművész, valamint Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója.
„Nehéz Kocsis Zoltánról múlt időben szólni”
Kocsis Zoltán a zenei világélvonal tagjaként is a magyarok kedvencévé vált - méltatta a zongoraművészt a köztársasági elnök, hangsúlyozva: nagyon nehéz Kocsis Zoltánról múlt időben szólni. Az államfő felidézte: Kocsis Zoltán már tizenegy évesen tisztábban és igazabban játszotta Bach zongoradarabjait, mint sok felnőtt, majd Bartók „odaadó követe” lett a világban, de Richard Strauss, Liszt vagy Mozart műveit is egyedi hangon játszotta és vezényelte. Kocsis Zoltán 64 évesen, távozott, épp annyi esztendősen, mint Bartók Béla. De maradandó nyomot, örök zenét, örök jelen időt hagy ránk – búcsúzott a világhírű zeneművésztől Áder János.
