Nyolcszáz avar sírt találtak Tolna megyében

A gabona növekedéséből jöttek rá, hogy valami lehet a föld alatt.

A kutatás, amelyet a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum és a Pécsi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke végzett, a területről évekkel korábban készült légi felvételekből indult ki – közölte Ódor János Gábor, a feltárás egyik vezetője az MTI-vel.

Ismertetése szerint a fotókon a gabona növekedési eltéréseiből Várong északi határában hat, korábban ismeretlen temető sírjai rajzolódtak ki. A temetők között a néhány sírostól a több száz sírt tartalmazóig többféle is előfordult, a hat temetőben összesen mintegy 800 sír nyoma különíthető el.

Magyarországon gyakorlatilag ez az egyetlen olyan hely, ahol a régészek ilyen sűrűségben ismerhettek meg csontvázas temetőket a légi régészet módszereivel. A temetők korát ásatással határozták meg, mind a hat temetőből 2-3 sírt, összesen tizenötöt tártak fel és dokumentáltak 3D-s eszközök segítségével.

A feltárások nem várt eredményt hoztak: mind a hat temető avar korinak bizonyult, de a temetők korának egyezését még különösebbé teszi azok földrajzi koncentrációja, ugyanis egy körülbelül 800 méter sugarú körön belül, egymáshoz viszonylag közel fekszenek. Mivel viszonylag kevés sírt tártak fel, a temetők belső időrendjére a leletek alapján csak korlátozottan lehet következtetni. A sírok mellékletanyaga jól példázza az elszegényedő avarság helyzetét: bronz fülbevalók, edények, állatcsontok, csatok, kések, néhány sírból övveretek kerültek ki. A legkorábbi temetkezés a 7. század végére, a legkésőbbi a 8-9. század fordulójára keltezhető.

A szakember szerint az avar kori temetők sűrűsödése Várong határában számos kérdést vet fel. A helyszínen végzett korábbi régészeti kutatások, terepbejárások során nem került elő egyetlen avar kori település nyoma sem. A terület részleges beépítettsége és az erdők miatt egyelőre csak óvatosan lehet kijelenteni, hogy a temetők népessége feltehetően nem sűrűn megtelepült falvakban lakott. A légi felvételeken ugyanakkor számos lineáris nyom rajzolódik ki a temetőket behatárolva, illetve körülöttük, amelyek egy része méretük és jellegük alapján talán – árokkal körülvett, földből emelt – állattartó karám lehetett.

Ódor János Gábor hozzátette: a magyar honfoglalás előtti évszázadokban itt élt emberek életmódja, természeti környezete, tájhasználata és esetleges további régészeti hagyatékuk meghatározása további vizsgálatok tárgya lehet, amelyhez a régészek nem ásatással, hanem például talajradaros kutatással juthatnak közelebb.