Ami épp hogy a dolgok megváltoztathatatlanságát, determináltságunkat mutatja meg iszonyú kegyetlenséggel. Végül mind a saját anyáinkká válunk – hallja Susan az édesanyjától azt a mondatot, ami ellen folyamatosan küzd fiatalkorában. Valódi harc ez? Tudja, igazából mi az, amit elkerülne, vagy csak lát a felszínen néhány életmódbeli sajátosságot, és ezek ellen menne? De szembe tud-e akár csak ezekkel is szállni? Mi a valódi gyengeség, ha lépdelünk a kitaposott úton, vagy ha nem tudjuk, merre menjünk?
Két nagyszerű film juthat az eszünkbe tavalyról, a Gaspar Noé-féle Szerelem, illetve a 45 év Andrew Haigh-től. Utóbbiban 45 évnyi házasság után jut eszébe ismét a férjnek egykori szerelme, míg előbbiben a Visszafordíthatatlan rendezője a reménytelen vágyakozást mutatta be hosszan, fájdalmasan. Lényegét tekintve az Éjszakai ragadozók ebbe a sorba tehető: bár thriller, kíméletlen pszichológiai dráma is egyben, ahol úgy válik a zárójelenet mélyen megrendítővé, hogy valójában teljesen hétköznapi jelenetet kapunk.
Tom Ford fontos filmet készített most a mindig remek Jake Gyllenhaallal. Utóbbi az Éjjeli féreggel is nagyot dobott két éve, most pedig ismét bizonyította: gyakorlatilag mindent el tud játszani. A film Austin Wright 1993-as könyvének, a Tony and Susannek adaptációja: még elismerésre méltóbb, hogy a rendező mesterien fordította át filmes nyelvre az alapanyagot. Az idei Velencei Filmfesztiválon el is nyerte a Zsűri Nagydíját, megérdemelten. Úgy tűnik tehát, a fesztiválok kedvence lehet majd a direktor: előző alkotását, a 2009-es Egy egyedülálló férfit is díjazták Velencében és a BAFTA-n. A két díjat egyaránt Colin Firth alakítása érdemelte ki.
