Nem először hasonlítjuk a Miniszterelnökséget vezető minisztert a mesebeli okos leányhoz, aki gyalog is jött, meg nem is, fel is volt öltözve, meg nem is, hozott is ajándékot, meg nem is. Lázár János pontosan így próbált eljárni, amikor a kulturális törvény módosításáról volt szó. A módosítást ő kezdeményezte; arról szól, hogy versenyeztetés nélkül, Lázár javaslata alapján kaphatnának műkincseket hasznosításra érintett személyek, közelebbről meg nem határozott „különös méltánylást érdemlő körülmények” okán. Hogy mit méltányolnak, azt a Miniszterelnökséget vezető miniszter dönti el. Az eljárásban a közgyűjteményekért felelős miniszter véleményét kell kikérni.
A javaslat alapján gyakorlatilag bármilyen önkormányzati vagy állami közgyűjteményben őrzött műkincs kölcsönözhető hasznosításra bárkinek. Lázár azzal érvelt, hogy a XX. századi diktatúrák által elkobzott és jogi akadályok miatt vissza nem adható műkincseket szeretnék így visszakölcsönözni, például dédszülei portréját Károlyi Györgynek. Az ellenzéket pedig az érdekelte, hogy ha így van, miért nem így hangzik a törvényszöveg. Két pártnak volt is javaslata.
Lázár János ígéretet tett, hogy érdemben tárgyalják ezeket. Ám a törvény végül az eredeti szöveggel egészült ki, csupán a hozzá tartozó kormányrendeletbe került be egy passzus, amiből kiderül, hogy különös méltánylást érdemlő körülmény „különösen”, ha a XX. századi sorstragédiák áldozatától, annak hozzátartozójától vagy megbízottjától vett el korábban jogtiprással kulturális javakat az állam. A „különösen” itt annyit jelent, hogy „főleg”. Vagyis nem sok minden változott. Műkincset hasznosításra főleg a diktatúrák kárvallottjai kaphatnak. De ha bárki más kap, az is megfelel a jogszabálynak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!