Tizenöt éve szabadították ránk a dj-apokalipszist

Két dj jót akart: ötletük megölte az alkotómunkát, és tömeggagyi lett az elektronikus zene.

Tisztelt Gerhard Behles és Robert Henke! Köszönjük, hogy tizenöt éve elhozták nekünk a Ableton Live nevű számítógépes zeneszerkesztő programot, amellyel bárki, a szomszéd fiú vagy épp Hakapeszi Maki is világgá kürtölheti, hogy lemezlovas, hiszen elég egy laptop meg pár „lopott” effekt, és máris szólhat a tűzijáték.

Ha nagyon sarkalatosak szeretnénk lenni, így összegezhetnénk azt, hogy a két német fiatalember fejlesztésével először 2001-ben megjelent Ableton mennyire durván megváltoztatta az elektronikus zene világát. Merthogy nagyon, abban nincs vita. Miközben ugyanis az 1990-es évek végén a dj amolyan kisiparosnak számított, aki csendben felrakja és keveri a dalokat vagy épp saját szerzeményeit, addig mára nulla hozzáadott kreatív alkotómunkával bárki lemezlovasnak mondhatja magát, és tízezrek visítanak értük például a Balaton Soundon. Erről maga a két érintett beszélt az amerikai Vice közéleti hírportál Thump nevű kulturális rovatának.

Az egyébként számítógépes programozást tanuló Behles és Henke által az 1990-es évek közepétől fejlesztett Ableton tulajdonképpen mindent megcsinál, ami egy zeneszerzőnek szükséges, szabadon lehet vele szerkeszteni a hangsávokat, beállítani a tempókat, keverni, egymásra játszani, az így létrehozott zenét rögzíteni, illetve a felvett anyagokat letisztítani, stúdiókésszé varázsolni.

Mint mondják, ők tényleg jót akartak, fel szerették volna rázni az akkor kissé állóvíznek tűnő elektronikus zenei szcénát. Erre a kísérletre Berlin ideális közeg volt, hiszen akkor már évek óta ezerrel dübörgött a városban a Love Parade elektrófesztivál (ami a 2010-es, 21 halálos áldozattal járó duisburgi tömegpánikba fulladt rendezvény óta megszűnt), a német főváros a kilencvenes években szépen beszippantotta a technó és műfaji kistestvéreinek nagy fanatikusait. A klubélet pörgött, de senki sem „tudott” nagy pénzt csinálni belőle.

Henkéék közösségépítés gyanánt kezdtek el gondolkodni a koncepción, s álmukban nem gondolták, hogy a program olyan sikeres lesz, hogy ma a világ lemezlovasainak 90 százaléka az ő terméküket használja. Pedig igen viccesen indult világhódító útjára az egész. Az első kiállításon ugyanis – miként azt elmesélték – odajött egy „tipikus” amerikai producer, őszülő haj, menő zakó. Nagyon érdeklődött, megmutattak neki mindent, majd mielőtt az úr elégedetten távozott, odaadta a névjegyét. „Ránéztem, és azt látom, Hans Zimmer erre ő azt mondta, egy nagyon izgalmas dolgot alkottatok” – emlékezett vissza Henke. S ha nagyon városi legendát szeretnénk gyártani, akkor ezek szerint Hans Zimmer végezte ki az elektronikus zenét s nyitott utat a tucatjelentéktelenség irányába.

Ennek ellenére sem Behles, sem Hanke nem sejtette, hogy az elektronikus tánczene, az EDM ilyen fesztiváldömpinget fog generálni néhány év alatt annak köszönhetően, hogy mindenki az Abletont használja. Így ugyanis nagyon egyszerű bedugdosni a laptopokat egyik fesztiválról a másikra, a beállításokkal nem kell sokat bíbelődni.

A számok helyett viszont a látvány, a dj felmagasztalása került középpontba, miközben ha a mázat lefejtik, a zene sok esetben elég gagyi, sok „sztárban” nincs semmi egyedi. Az emberek nem egymással, hanem – mint valami isten előtt – a színpadnak táncolnak. Henke kicsit elveszve érzi magát, hiszen nem gondolták, hogy a technika adta lehetőségek a kreativitás teljes beszűkítését eredményezik.

S hogy merre lenne érdemes lépnie a műfaj kreatívjainak? Behles szerint az együttműködésre kellene összpontosítani.

###HIRDETES2###