Az angyalokat hallom, vagy a gyógyszer rossz?

Önironikus családtörténetekkel tiszteleg az HBO a december végén elhunyt Carrie Fisher előtt.

Carrie Fisher vagyok, alkoholista – indítja a Csillagok háborújával világhírűvé vált színésznő a Wishful Drinking (Vágyivászat) című előadását. 2010-ben készült a rendhagyó stand-up tévéfelvétele, Fisher önéletrajzi könyve alapján, amely korábbi, egyszemélyes színházi fellépéseinek lenyomataként született meg. Az előadásban a színésznő önironikus nyíltsággal beszél a családjáról, mentális zavarairól és különféle függőségeiről. Így a Wishful Drinking megrázóan őszinte, ugyanakkor roppant szórakoztató produkció lett. Vagyis talán a leginkább Carrie Fisherhez illő búcsú. Az HBO-nál is így gondolták, hiszen a csatorna ezzel a felvétellel emlékezik a tavaly december 27-én elhunyt színésznőre.

Illetve nem csak ezzel, hiszen január 7-én Amerikában műsorra tűzik a Fisher és édesanyja, a lánya halálát követő napon elhunyt Debbie Reynolds kapcsolatát bemutató Bright Lights (Ragyogó fények) című dokumentumfilmet is. Márciusban debütált volna a tévében az alkotás, de a főszereplők tragikus halála miatt a csatorna úgy döntött, előbbre hozzák a premiert, hogy így róják le kegyeletüket a két színésznő előtt. A Wishful Drinking az HBO Go kínálatában egész hónapban ingyenesen elérhető itthon, és minden bizonnyal a Bright Lights is hamarosan képernyőre kerül.

– Olyan ez az előadás, mintha a hátam mögött beszélném ki saját magam – mondja a Wishful Drinkingben Carrie Fisher. Elárulja: utálja, amikor a hírességek kiteregetik a titkaikat – hiszen ki kíváncsi rájuk, egyáltalán ki kérdezte őket a nyomoraikról? Ez a kérdésfeltevés foglalja ironikus keretbe a műsort. Fisher végig nevet magán, és a közönség sem tehet mást: a kíméletlen önvizsgálatot nehéz kacagás nélkül végigülni. Holott a történet tragikus, elejétől a végéig.

Carrie Fisher 1956-ban született, Amerika akkori kedvenc házaspárja, az Ének az esőben sztárszínésznője, Debbie Reynolds és Eddie Fisher énekes gyermekeként. A Wishful Drinkingben szülei egy közös filmes jelenetével szimbolizálja a gyermekvárást: apja vad táncot járva pörgeti, forgatja, dobálja az anyját. – Itt már terhes volt velem – kommentálja a felvételt Carrie Fisher. – Ez sok mindent megmagyaráz – teszi hozzá. Majd a születéséről: az orvosok az anyjával foglalkoztak, a nővérek pedig az apjával, az ő érkezése valahogy mindenkit hidegen hagyott.

A remekül felépített stand-up ezekkel a tragikomikus sorokkal vetíti elő a későbbi drámát. Carrie Fisher már gyerekként is különös volt a környezete szerint. – Mindig egy kicsit túl intenzív, egy kicsit túl sok – hangzik el a Bright Lightsban. Ám mivel ez a környezet sem a szokványos kisvárosi átlagpolgárokból állt, ezzel talán nem is foglalkoztak annyit, mint kellett volna. A színésznő egy családfa segítségével mesél a „hollywoodi beltenyészetről”, avagy a „mindenki mindenkivel” szórakoztatóipari éthoszáról. Szülei legjobb barátai egy Mike Todd nevű producer és annak felesége, Elizabeth Taylor voltak. Amikor Mike Todd repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt, Eddie Fisher otthagyta feleségét és két kisgyermekét, elvette Liz Taylort (aki nem sokkal később elhagyta Richard Burtonért). És persze édesanyja sem vonult zárdába a válás után.

Egyszer sem mondja ki, de a műsor felépítése alapján nyilvánvaló, hogy a színésznő saját betegségét és függőségeit ide, a hektikus gyermek- és kamaszkorba vezeti vissza. Az élete legnyugodtabb korszakának mondott egyetemi évek után Carrie Fisher is bekerült a showbiznisz világába, és az 1977-es Csillagok háborújában játszott Leia hercegnő karakterének köszönhetően egy csapásra világsztárrá vált. Akciófigurát, sampont, szappant, szexbábut, de még Pez-cukorka-adagolót is csináltak a legendás frizurát viselő Leia hercegnő mintájára. – George Lucas tönkretette az életemet, és ezt a lehető legkedvesebben mondom – utal Fisher a sci-fi széria megalkotójára.

Innen ugrik fejest a gyógyszerek, a drogok és az elvonók világába. És ha ez még nem volna elég, hozzácsapja betegségét, mániás depresszióját, vagyis a bipoláris zavart. Ám e ponton sem süllyed depresszióba az előadás, hiszen Fisher „büszkén” meséli, hogy az esete szerepel egy pszichológiai anomáliákról szóló könyvben – fényképpel együtt: a szerzők Leia hercegnővel szemléltetik a bipoláris zavart. Hátborzongató szimbolika, amelyet azonban nem lehet kibírni nevetés nélkül. És pontosan ez volt a célja Carrie Fishernek, aki még saját kálváriáját is ekként összegzi: Azt mondják, csak akkor találjuk meg a mennyet, ha visszatértünk a pokolból; ha elég csöndben maradok, én néha hallom az angyalokat vagy csak rosszul vannak beállítva a gyógyszereim.

2016 végén a színésznő Londonban forgatott egy tévésorozatban. A felvételek után barátaival, köztük Salman Rushdie íróval vacsorázott, majd december 23-án elindult haza, Los Angelesbe. Rosszul lett a repülőgépen, elvesztette az eszméletét, és soha többet nem nyerte vissza, helyi idő szerint december 27. reggelén elhunyt. Édesanyja, Debbie Reynolds másnap – miközben fia házában éppen Carrie Fisher temetéséről intézkedtek – agyvérzést kapott, és a kórházban meghalt.

Kettejük között különlegesen szoros volt a kapcsolat. Ahogy az a Bright Lightsból is kiderül, nem csupán anya és lánya, de a legjobb barátok is voltak. – Carrie-vel akarok lenni – mondta állítólag Debbie Reynolds nem sokkal a halála előtt. A két színésznőt a csütörtöki megemlékezés után pénteken együtt temetik el a kaliforniai Forest Lawn temetőben.

Szerencsére a stand-up és a dokumentumfilm nélkülözi a felesleges pátoszt, így válhatnak valóban tiszteletteljes megemlékezéssé. Minden hamis máz idegen volna ugyanis Carrie Fishernek a produkciókban élesen kirajzolódó alakjától. Elég csak a Wishful Drinkingnek (ezúttal a könyvnek) arra a részére utalni, ahol a színésznő saját gyászbeszédéről rendelkezett: „Belefulladtam a holdfénybe, a saját melltartóm fojtott meg”.

###HIRDETES2###