Molnár Ferenc és Frida Kahlo ismeretlen arcai az interneten

Digitalizálták a világ legrégibb és legjelentősebb fotómúzeuma, a George Eastman House gyűjteményét.

Egy huszonéves amerikai könyvelő, George Eastman volt az, aki a 19. század végén forradalmasította a fényképezést. 1881-ben alapította meg a Kodak nevű céget, amely az általa szabadalmaztatott eljárással száraz lemezeket gyártott, 1885-ben pedig piacra dobta a brómezüstalapú papírnegatív tekercset és a hozzá tartozó kazettát, amellyel így szélesebb körben lehetővé vált a fotókészítés. A Kodak első fényképezőgépe száz képet tudott készíteni, ráadásul szabad kézből. Eastman találmánya óriási sikert aratott, a cég rohamos fejlődésnek indult, 1888-ban már zseb-Kodak gépet is kínáltak, csupán öt dollárért.

Eastman halála után a háza a Rochesteri Egyetem kezelésébe került, a második világháborút követően pedig egy alapítvány kapta meg. Itt nyílt meg 1949-ben a világ legjelentősebb gyűjteményét őrző fotográfiai múzeum. A 14 ezer fotográfus több mint 400 ezer felvételét őrző archívum anyaga nemrég a világhálón is elérhetővé vált, eddig több mint 250 ezer felvételt töltöttek fel a netes adatbázisba. A George Eastman House őrzi a világ egyik legjelentősebb dagerrotípiagyűjteményét, 19. századi nyugat-amerikai fotográfiákat, a leghíresebb 19. századi brit és francia fotográfusok – William Henry Fox Talbot, David Octavius Hill, Robert Adamson – felvételeit, ahogy az európai modernizmus nagyjainak – Henri Cartier-Bresson, Frantisek Drtikol, August Sander – híres képei is fellelhetők.

Számos magyar vonatkozású fotográfia között lehet böngészni: egy új élet iránti remény szép lenyomata Lewis W. Hine felvétele, amelyet 1905-ben az Ellis-szigeten, Amerika legforgalmasabb bevándorlási ellenőrző állami állomásán készített az ott várakozó magyar emigránsokról. Charles Chusseau-Flaviens francia fotóriporter pedig a századforduló Budapestjét örökítette meg – ezekre szintén rá lehet keresni. Igazi történelmi ritkaság a Kossuth Lajosról készült dagerrotípia, amely az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után az amerikai Southworth & Hawes műtermében készült. Magyarország egykori kormányzó elnöke titkára, Pulszky Ferenc társaságában látható.

A magyar fotótörténet úttörőjétől is találni képeket: André Kertész a múlt század elejei falusias hangulatú Budafokot örökítette meg, továbbá az esztergomi naplementét és a szentendrei házak puritánságát. Mindenképp látni kell Nickolas Muray Molnár Ferencről és Gábor Zsazsáról készült portéit, és Frida Kahlóról készült, ritkán látott fotósorozata is egyedi szemszögből mutatja be a mexikói festőt, aki apai nagyszülei révén magyar gyökerekkel bírhatott. Már megtalálhatók az adatbázisban Erich Lessing 1956-os felvételei, ahogy a lengyel származású Chimnek (David Seymour) a magyar falut megörökítő negyvenes évekbeli képei, valamint a kortársak közül az ismert hollywoodi színész, Adrien Brody édesanyjának, Sylvia Plachynak a létezés egyszerű szépségét megragadó fotográfiái.

A tervek szerint a közeljövőben a múzeum 28 ezer darabból álló archív filmanyagát – rövid- és némafilmek, dokumentumfilmek – is digitalizálni fogják, s remélhetőleg az 5 millió plakátból, állóképből és dokumentumból álló filmarchívum is felkerül majd a netre. A filmtörténeti alkotások mellett számos kortárs filmrendező – mások mellett Kathryn Bigelow, Norman Jewison, Spike Lee és Martin Scorsese – privát gyűjteménye is a George Eastman House birtokában van.