Mussolini álma volt, a világörökség része lett

Eritrea fővárosa, Aszmara álomszép olasz modernista építészeti öröksége még a fasizmus idején jött létre.

Eritreában szinte semmi nem szabott határt az olasz modernista építészek fantáziájának. Az afrikai olasz gyarmaton szabadabban megvalósíthatták az álmaikat, mint Olaszországban, ahol sokkal inkább figyelembe kellett venniük az építészeti örökséget és a közízlést. Ráadásul a birodalmi délibábokat kergető Mussolini az olasz fasizmus „hivatalos” építészeteként felkarolta a modernista törekvést, és azt a saját ideológiai céljaira használta. A hivatalos ideológia szerint a modern fasiszta államhoz modern építészet illett, amely visszatükrözi a fasiszta rendszer nagyságát. A modernizmus jegyében tervezték újra az afrikai gyarmat, Eritrea fővárosát, Aszmarát is. Ezt a Duce különösen támogatta: a települést szánta a majdani második római birodalom fővárosának. Rengeteg olasz költözött ide, a második világháború idején már a lakosság fele nem helyi volt, nem csoda, hogy „kis Rómának” becézték a várost.

A város az UNESCO indoklása szerint egyedülálló kora modernista településként lett 2017 júliusában a világörökség része, valamint azért, ahogyan Aszmarában ezt a modernizmust afrikai környezetbe illesztették. Valójában azonban nem úgy tűnik, hogy az építészek sokat törődtek volna az afrikai környezettel, életstílussal. Aszmara igazi megtervezett település lett, a modern városok mintapéldánya, amelyet az idetelepülő olaszok igényeihez szabtak.

Így lett a harmincas években art deco tekepályája, uszodája, számos mozija, kávézója, hotelje, középülete, és persze széles, pálmafákkal szegélyezett sugárútja. Az építészek kedvükre kísérletezhettek az egyszerű, letisztult geometrikus formákkal, az élénk színekkel. Olyan radikális ötletek is lehetőséget kaptak, mint Giuseppe Pettazzi világhírű Fiat Tagliero benzinkútja, amelyről még azt sem lehetett biztosan tudni, hogy vajon nem dől-e majd össze. A városi legenda szerint az építész pisztollyal érkezett az épület leleplezésére, hogy főbe lője magát, ha az állványzatok eltávolítása után az épület megroggyan, ám a repülőgépet utánzó ház ma is áll, ahogy a többi érdekes épület is, mint amilyen a rádióra emlékeztető, Mario Messina tervezte Cinema Impero.

Az olaszok egyébként a modernizmus térhódítása előtt is építkeztek Aszmarában, hiszen a város már 1890-től olasz gyarmat volt, neoromán katedrálisa például 1923-ban lett készen. A mai napig fele-fele a muszlimok és a keresztények aránya, akik vallási villongások nélkül élnek együtt Eritreában, amely a világ tíz legszegényebb országa közé tartozik, a lakosság nagy része a mezőgazdaságban dolgozik. A Migrációkutató Intézet tavalyi elemzése szerint Eritrea a totális diktatúra felé haladó, militarista állam, havonta nagyjából ötezren hagyják el az országot, kockáztatva, hogy bebörtönözik, megkínozzák vagy lelövik őket. 2001-től korlátozták az alapjogokat, megszaporodott a tárgyalás nélküli ítéletek száma. A nők és a férfiak is korlátlan időre katonai szolgálatra foghatók – az állam él is ezzel a lehetőséggel. Eritrea az az ország, ahol egy független, magántulajdonú médium sem működik, és korlátozzák az internethasználatot.

Eritrea elnöki köztársaság, egypártrendszer működik, választásokat nem tartanak. Bár sok korlátozás van érvényben – például a beutazó külföldiek csak külön minisztériumi engedéllyel merészkedhetnek a fővároson kívülre –, a magyar külügy a közbiztonságot jónak tartja.

A turisztikai közösségi oldalak alapján nyugat-európai, amerikai és orosz turisták is el-eljutnak Aszmarába, és lefényképezik az egyedülálló modernista épületeket, amelyek túlélték a viharos évtizedeket. Az olasz után brit uralom következett, majd harmincéves függetlenségi háború Etiópia ellen. Hivatalosan 1993-ban lett független az ország, de választásokat azóta sem tartottak.

Az interneten fellelhető fotók alapján a modernista épületek változó állapotban vannak, de az UNESCO világörökségi listára való felkerülés biztató lehet; ide csak olyan helyszínek kerülnek, amelyeket az adott ország is javasolt. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg Eritreában is felismerték az építészeti örökségük értékét.