Az olaszok egyébként a modernizmus térhódítása előtt is építkeztek Aszmarában, hiszen a város már 1890-től olasz gyarmat volt, neoromán katedrálisa például 1923-ban lett készen. A mai napig fele-fele a muszlimok és a keresztények aránya, akik vallási villongások nélkül élnek együtt Eritreában, amely a világ tíz legszegényebb országa közé tartozik, a lakosság nagy része a mezőgazdaságban dolgozik. A Migrációkutató Intézet tavalyi elemzése szerint Eritrea a totális diktatúra felé haladó, militarista állam, havonta nagyjából ötezren hagyják el az országot, kockáztatva, hogy bebörtönözik, megkínozzák vagy lelövik őket. 2001-től korlátozták az alapjogokat, megszaporodott a tárgyalás nélküli ítéletek száma. A nők és a férfiak is korlátlan időre katonai szolgálatra foghatók – az állam él is ezzel a lehetőséggel. Eritrea az az ország, ahol egy független, magántulajdonú médium sem működik, és korlátozzák az internethasználatot.
Eritrea elnöki köztársaság, egypártrendszer működik, választásokat nem tartanak. Bár sok korlátozás van érvényben – például a beutazó külföldiek csak külön minisztériumi engedéllyel merészkedhetnek a fővároson kívülre –, a magyar külügy a közbiztonságot jónak tartja.
A turisztikai közösségi oldalak alapján nyugat-európai, amerikai és orosz turisták is el-eljutnak Aszmarába, és lefényképezik az egyedülálló modernista épületeket, amelyek túlélték a viharos évtizedeket. Az olasz után brit uralom következett, majd harmincéves függetlenségi háború Etiópia ellen. Hivatalosan 1993-ban lett független az ország, de választásokat azóta sem tartottak.
Az interneten fellelhető fotók alapján a modernista épületek változó állapotban vannak, de az UNESCO világörökségi listára való felkerülés biztató lehet; ide csak olyan helyszínek kerülnek, amelyeket az adott ország is javasolt. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg Eritreában is felismerték az építészeti örökségük értékét.
