Míg apja monumentális épületeket tervezett a Harmadik Birodalom főépítészeként, ifjabb Albert Speer a terveivel a fenntartható építészet filozófiáját hirdette világszerte – Európában, Ázsiában és Afrikában is.
Ez az építészeti filozófia elsősorban a „zöldek” körében népszerű: Speer az apja által egykor képviselt presztízsépítészettel szemben épületeinek alapterületét igyekezett minél jobban minimalizálni, energiahatékony technológiákat alkalmazott, de az épületek természeti környezetét is figyelembe vette. Városrészek tervezésénél szociológusok segítségére is támaszkodott, ami kortársai között ritkaságszámba ment.
Mint arról most a Deutsche Welle tudósított: pénteken, 83 éves korában elhunyt, miután frankfurti otthonában elesett és eltörte a csípőjét. Ugyan életmentő műtétet hajtottak rajta végre, az sikertelen volt.
Ifjabb Albert Speer nyilvánosság előtt szerette volna elérni, hogy ne úgy tekintsenek rá, mint a Harmadik Birodalom egykori főépítésze, fegyverkezési minisztere, a haditermelés irányítója, Albert Speer fiára, ám sosem tudott kilépni annak baljós árnyékából. Apja a nürnbergi perben egyedüliként vállalta a felelősséget a második világháborús eseményekért, és – szívvel vagy színleg – megbánást tanúsított, bár mindvégig állította, a népirtásról nem volt tudomása. Húsz év börtönre ítélték háborús bűnösként, 1966-ban szabadult a nyugat-berlini Spandau börtönből.
Ifjabb Albert Speer 1934-ben született a család hatodik gyerekeként Berlinben, a háború után asztalosnak tanult, végül Münchenben diplomázott építészként. 1964-ben alapította meg saját építészirodáját, s már elég korán építészeti díjakkal honorálták a munkáját. Építészeti irodájához fűződik a 2000-es hannoveri világkiállítás pavilonjai, valamint a frankfurti Európai Központi Bank épületének terve, sok épületet tervezett Algériában és Szaúd-Arábiában. A hagyományos városépítészet és a modern technológiák összekapcsolásával építészeti iskolát teremtett az arab térségben.
