Az olasz, aki előszobáztatta Tarantinót

A 88 éves Ennio Morricone ihletről, Hollywoodról, átiratokról és arról, hogy melyik rendezővel dolgozna a legszívesebben.

– Igazi római polgár. Az Örök Városban született, és bár lehetősége lett volna a világon bárhol élni, mégis kitart az olasz főváros mellett. Mit jelent önnek Róma?
– Róma szerintem a világ fővárosa. Nagyon sok szép nagyváros van szerte a világon, és mindegyiknek megvan a maga fontossága. Benne van a régmúltra visszanyúló történelem is, a kiterjedt antik birodalom, amelyet a saját igazságával és igazságtalanságával együtt kell elfogadni.

– Pályafutása során együtt dolgozhatott a kortárs filmgyártás fenegyerekével, Quentin Tarantinóval. Hogy emlékszik vissza a filmessel való együttműködésre?
– Amikor Quentin felkért, hogy dolgozzak vele, kapásból nemet mondtam, de ő nem adta fel. Később Rómába jött egy díjátadó gálára, újra megkeresett, ekkor már személyesen, és arra kért: csak még egyszer, teljes nyugalomban olvassam el a forgatókönyvét, és nézzem meg a filmet. Ez volt az Aljas nyolcas. Ekkor már nem mondtam nemet. Felhívta a figyelmemet a havas tájon játszódó nagyjelenetre. Megkérdeztem tőle, milyen hosszú zenei betétet tervezett ide, erre ő azt mondta, hogy 20–42 percben gondolkodik. Erre kapott tőlem elsőre egy 12 perces tételt, cserébe viszont szabad kezet kértem, így komponálhattam egy 12, egy 14 és egy 4 perces darabot is, amelyekkel elégedett lettem a végére, és persze az amerikaiaknak is tetszett. A Quentintől kapott hatalmas szabadságot az akadémia Oscar-díjjal jutalmazta.

– Mi a munkamódszere? A forgatókönyvre szerzi a zenét, vagy inkább a kész filmből merít ihletet?
– Mindig máshogy. Legtöbbször elolvasom a forgatókönyvet, de volt már olyan is, hogy ezt mellőztem. A kész filmet mindig többször megnézem, és összeülünk a rendezővel is. Egyeztetjük az elképzeléseket, hogy mindkettőnknek a legjobb megoldás szülessen. Van úgy, hogy konkrét elgondolással érkeznek a filmesek, és ilyenkor nekem is engednem kell, de az eddigiek alapján azt mondhatom, hogy mindig működött a kémia.

– Miből merít ihletet?
– Nehéz erre válaszolni, ha nem egy konkrét filmről van szó. Olykor a filmben szereplő színészek vagy az általuk megformált karakterek hozzák az ihletet, máskor pedig a jelenetek vagy a mozi hangulata.

– A Metallica zenekar évtizedek óta A Jó, a Rossz és a Csúf egyik betétdalát használja bevonulózenének a koncertjein, és feldolgozta az Ecstasy of Gold című Morricone-tételt is. Hogyan érinti, hogy más műfajban mozgó világsztárok, egy metálzenekar tagjai rajongnak önért?
– Nagyon jólesik, bár ez valóban egy másik műfaj. Vannak jól sikerült és vannak kevésbé eltalált átiratok, de elfogadom, sőt igazán örülök annak, hogy ilyenformán tisztelegnek a munkásságom előtt.

– A zeneszerzés vagy a karmesterkedés áll közelebb önhöz?
– A zeneszerzés jobban fekszik, de a karmesterkedés is nagyon fontos, hiszen a saját műveimet játssza a zenekar, és azt kell irányítanom.

– Hatvanéves pályafutása során rengeteg díjat kapott, kétszeres Oscar- és Grammy-díjas zeneszerzőként jegyzik. Melyik elismerés legkedvesebb a szívének?
– Mindegyik díj fontos, hiszen a munkám elismeréseként kaptam őket, így nehéz lenne kiemelni bármelyiket is, hiszen megsérteném azokat, amelyeket nem említek. Például az Oscar-díj bár nem a legfontosabb elismerés azok közül, amelyeket megkaptam, de a világon mindenhol ismerik, és hatalmas a reklámértéke. Persze számos más kevésbé ismert díj is ugyanolyan fontos nekem.

– Ma este ismét Magyarországon lép fel. Pályafutása során nem először dolgozik magyarokkal. Miért szeret velünk együttműködni?

– Ez alkalommal a Cseh Nemzeti Szimfonikus Zenekar és a magyar Kodály Kórus is közreműködik a koncerten. Ahogy ön is mondta, több alkalommal volt már szerencsém magyar zenekarral és kórussal is dolgozni, úgyhogy nem véletlenül választottam őket. Tapasztalataim szerint az önök zenészei nagyon felkészültek, precízen és eltökélten dolgoznak.

– Nemrég azt nyilatkozta, visszavonul, és csak a zeneszerzéssel foglalkozik majd. Önnél a mai napig sorba állnak a filmrendezők, a kegyeit keresik, hogy dolgozzon velük. De ki az a rendező, akivel Ennio Morricone szívesen dolgozna egy filmen?
– Rendszeresen kapok felkérést Amerikából, de nem érdekel, mindig nemet mondok. Nincsen különösebb vágyam, de az olasz Giuseppe Tornatoréval szívesen dolgoznék újra.