Az IMF tanácsolja, a baloldali sajtó már dolgozik a közvélemény megpuhításán, miközben a kormány provokációt emleget

„Elkerülhetetlen”, „káros”, „őrültség”, „le kell erről jönni, mint a drogról” – ilyen címmel sorjáznak hetek óta a baloldali sajtóban az olyan cikkek, amelyek a rezsicsökkentés átalakításának szükségességét sulykolják. Az írások és nyilatkozatok alkalmasak lehetnek arra, hogy megágyazzanak egy olyan kormányzati lépéssorozatnak, amely a rezsicsökkentés kivezetését jelenti, de legalábbis megkezdi ezt. A Tisza választási programja ugyanakkor másról szól, abban a lakossági rezsicsökkentés megtartása, mi több, továbbfejlesztése szerepel. Ugyanakkor érdekes, hogy amikor a közelmúltban az intézkedést jövőjéről kérdeztük a Pénzügyminisztériumot, provokációt emlegetett a tárca és érdemben nem válaszolt. Mindeközben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nagyon is felfedte a lapjait: a minap a rezsicsökkentés eltörlését is szorgalmazta a Tisza-kormánynak címzett javaslataiban. Az az IMF, amely ismét szóba jöhet, mint az ország hitelezője.

Nagy kérdés: mennyi lesz a számlán ezentúl? Fotó: Havran Zoltán

A múlt szombaton markáns véleménnyel állt elő a Telex aloldala, a G7, ahol Miklós László energetikai szakember, korábban a Mol vállalati kapcsolatokért felelős igazgatója, az MVM felügyelőbizottságának elnöke, később pedig az FGSZ igazgatóságának tagja arról írt:

elkerülhetetlen a rezsicsökkentés módosítása, de az árak nem lehetnek piaciak.

Miklós nem a lakossági energiaárak egyszerű piacosítását javasolja, szerinte az államnak továbbra is biztosítania kell a közszolgáltatások megfizethetőségét. A szakértő a változtatás szükségességét többek között a költségvetés helyzetével indokolta. Érvelése szerint csökkenteni kell az energiaár-támogatásra fordított kiadásokat, különösen akkor, ha a kormánynak közben a Tisza választási ígéreteit is finanszíroznia kell.

Miklós utalt arra, amit az elmúlt években az Orbán-kormány is többször hangsúlyozott a rezsicsökkentés körüli viták kapcsán, hogy az országspecifikus ajánlásokban Brüsszel már korábban is a magyar energiatámogatási rendszer átalakítását sürgette.

Tehát a G7-en megjelent cikkben maga a szakember is az Euró­pai Unióra hivatkozik, holott az előző kormány ellenzékeként működő sajtó általában bagatellizálta vagy egyenesen tagadta, hogy Brüsszel a rezsicsökkentés kivezetését szorgalmazná.

Nem egyetlen véleményről van szó

Miklós László írását önmagában akár egyszerű szakpolitikai állásfoglalásnak is tekinthetnénk, csakhogy nem ez volt az egyetlen. A hasonló tartalmú cikknek főként a G7 adott felületet, szeptember óta több olyan írás látott napvilágot a portálon, amely megkérdőjelezte a jelenlegi rendszer fenntarthatóságát, illetve a támogatások célzottabbá tétele mellett érvelt.

Érdemes szemlézni néhány címet, amelyek egyértelműen jelzik a szerzői álláspontokat:

• „Egyelőre maradnak a Fidesz-kormány szent tehenei, de meddig fenntarthatók?”
• „Az általános rezsiátvállalás helyett célzott rezsicsökkentésre lenne szükség”
• „A mítosz, amire már ráköltöttük 1,5 évnyi magyar oktatás árát – itt az ideje, hogy elbúcsúzzunk a rezsicsökkentés mai rendszerétől”.

A cél egyértelműen látszik: szakmainak beállított cikkek sorozatával kívánják érzékenyíteni a közvéleményt a kedvezményes tarifák korszakának végéhez. De nem kizárólag a G7-en jelentek meg ilyen vélemények. Ez felvetheti az összehangolt kommunikáció lehetőségét, ami egybeeshet üzleti és energetikai érdekcsoportok szándékaival is.

A Portfólió véleményrovatában Sugár Dániel szeptember 17-én „Ideje levágni a rezsicsökkentés szent tehenét – Hogyan lehetséges ez?” címmel közölt írást. Érvelésének egyik kiindulópontja az volt, hogy míg számos hétköznapi termék ára nagyjából összevethető a környező országok árszintjével, addig a magyar lakossági villamos energia ára jóval alacsonyabb. Az ATV-ben Keresztes Attila energiastratéga még erősebben fogalmazott. A rezsicsökkentést állatorvosi lónak, illetve olyan döglött lónak nevezte, amelyről szerinte le kell szállni. A konstrukciót elhibázottnak és igazságtalannak tartja. Érvelését, aki akarja, itt meghalgathatja:

„Ki kell vezetni”

Hasonló vita zajlott szeptember elején a Partizán egyik műsorában is.

Szabó Zoltán, a Hold Alapkezelő vezérigazgatója őrültségnek nevezte a rezsicsökkentést, amire Pogátsa Zoltán közgazdász úgy rea­gált: „ki kell vezetni”.

Szabó ugyanakkor a politikai nehézségre is rámutatott. A rezsicsökkentés átalakítását olyan intézkedésnek nevezte, amely rövid távon fájdalmas lehet az embereknek, miközben hosszabb távon kedvezőbb eredményhez vezethet. Ez a mondat jól érzékelteti a probléma politikai természetét. A rezsicsökkentés ugyanis nem egyszerűen energetikai árszabályozás: több mint egy évtized alatt a magyar gazdaság- és szociálpolitika egyik legismertebb elemévé vált, ezért bármilyen módosítása közvetlenül megjelenhet több millió háztartás havi kiadásaiban.

Már nyáron elkezdődött a vita

A kritikus hangok már korábban megjelentek, Holoda Attila energiapolitikai szakértő szeptemberben a HVG-nek arról beszélt, hogy a rezsicsökkentés szerinte káros, ezért át kell alakítani. Mellár Tamás közgazdász már július elején azt mondta az ATV-ben, hogy az általános rezsicsökkentéstől és az ársapkáktól „egyszer és mindenkorra el kell búcsúzni”, mert szerinte ezek drágák és nem működnek hatékonyan.

Mel­lár egyben azt is elismerte, hogy egy ilyen változtatást sokan megszorításként érzékelnének, ha ugyanis a támogatási rendszer módosítása következtében bizonyos társadalmi csoportok magasabb energiaárakkal találkoznának, akkor számukra az átalakítás nagyon is kézzelfogható többletkiadást jelentene.

A volt jegybankelnök és a boszorkánykonyha

Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke az egyik élharcosa a rezsicsökkentést ellenző közgazdászcsoportnak, többször is bírálta a kedvezményes rendszert, legutóbb a hét közepén az ATV műsorában tett markáns kijelentéseket. Arról beszélt, hogy a rezsicsökkentés egy erős politikai termék, de a kormánynak ismertetnie kellene a racionalitásokat az emberekkel. Szokatlanul élesen támadta Kapitány Istvánt, mondván,

ha van egy miniszterünk, aki mindig elmondja a jó híreket, akkor ne neki kelljen már a stúdióban kitalálni, hogy mi legyen.

A közgazdász hozzátette: azt gondolta, hogy van egy apparátus, amely foglalkozik ezzel, főleg azért, mert két hete van a kormánynak arra, hogy A-t vagy B-t mondjon a rezsicsökkentés kérdésében. Bod Péter Ákos szerint egyébként nincs értelme fenntartani a rezsicsökkentést. Úgy fogalmazott: nincs sok idő, tehát ki kell főzni a bájitalt a boszorkánykonyhában, mert nehéz lesz tartani a 2030-as pályát, ha nem indul keményen a 2027-es költségvetés.

Simor András korábbi jegybankelnök már tavasszal élesen bírálta a modellt. Szerinte az alacsonyan tartott rezsi elodázza az energiatakarékosságot és az energiahatékonysági beruházásokat. A HVG-nek úgy fogalmazott:

Le kell erről jönni, mint a drogról.

Horn Gábor volt SZDSZ-es államtitkár, a Republikon Intézet alapítványi vezetője szintén a jelenlegi rendszer fenntarthatatlanságáról írt közösségi oldalán, Lakner Zoltán baloldali politológus pedig a Partizánban a rászorultsági elv nagyobb szerepe mellett érvelt. A megfogalmazások és a javasolt megoldások különböznek, de a közös pont jól látható: az idézett megszólalók nem tartják kívánatosnak a jelenlegi konstrukció változatlan fenntartását.

Megágyaz a sajtó az átalakításnak?

A megszólalások gyakorisága miatt politikai szempontból kézenfekvő az az értelmezés, hogy a nyilvánosság egy részében fokozatosan kommunikációs tér épül a rezsicsökkentés átalakításához.

Néhány hónapon belül a G7-en, a Telexen, a HVG-ben, a Partizánban, az ATV-ben, a Portfólión és más felületeken is megjelentek olyan vélemények, amelyek különböző érvek alapján, de a jelenlegi modell megváltoztatását szorgalmazzák. Ez alkalmas lehet arra, hogy egy korábban politikailag rendkívül érzékeny kérdésről fokozatosan elfogadhatóbbá váljon a nyilvános vita. Nincs bizonyíték arra, hogy ezek a szerkesztőségek összehangoltan, a Tisza-kormánnyal egyeztetve készítenének elő egy későbbi intézkedést, ahogy arra sem, hogy a megszólaló közgazdászok és energetikai szakemberek kormányzati felkérésre képviselnék álláspontjukat.

Ami viszont tényszerűen megállapítható: a rezsicsökkentés átalakítása néhány hónap alatt hangsúlyos szakpolitikai és médiatémává vált, és az átalakítás mellett érvelők egyre több lehetséges modellt tesznek le az asztalra.

Közben pedig Magyar Péter miniszterelnök – aki egyébként minden apróságra rögtön reagál a közösségi oldalán – a rezsicsökkentés átalakításáról szóló nyilatkozatok és cikkek után mélyen hallgat. Erre, pontosabban a kormányzati álláspontra mindjárt visszatérünk, mert sajátos módon, megszólalt a témában a kormány, éppen lapunk kérdése nyomán. Ez előtt azonban tekintsünk át a pró és a kontra érveket!

Jöhet a rászorultsági elv

A rezsicsökkentés kritikusainak egyik legfontosabb érve a célzottság hiánya. Az állam az energia árán keresztül támogatja a fogyasztókat, ezért a kedvezmény nem kizárólag a legszegényebb családokhoz jut el. A magasabb jövedelmű háztartások is részesülhetnek belőle. Ebből következik a rászorultsági modell melletti érvelés: ha ugyanazt a költségvetési forrást koncentráltabban osztanák el, akkor elvileg több támogatás juthatna azoknak, akiknek valóban gondot okoz a villany- vagy gázszámla kifizetése.

A másik visszatérő érv az energiahatékonyság. Ha a fogyasztó a tényleges energiaköltségnél lényegesen alacsonyabb árral találkozik, kisebb lehet az ösztönzése arra, hogy szigetelje a házát, korszerűsítse a fűtési rendszerét vagy visszafogja a fogyasztását.

A harmadik érv a költségvetés. Ha az állam a piaci és a szabályozott ár közötti különbséget közvetlenül vagy közvetve finanszírozza, annak végső soron költségvetési következménye van. Feltéve, hogy az állam aktuális irányítója, vagyis a regnáló kormány nem dönt alternatív forrásbevonás mellett, ami például a multinacionális nagyvállalatokra, köztük az energetikai cégekre kivetett extra adó is lehet, ahogyan az Orbán-kormány tette.

Erre a későbbiekben még kitérünk, de az ellenvetések után tekintsük át, hogy mi szól a rezsicsökkentés megtartása mellett!

Mennyi lesz az annyi? Ez itt a kérdés. Fotó: Havran Zoltán

Nyomós érvek mellette

A legfontosabb pró érv a kiszámíthatóság.

A hatóságilag szabályozott ár tompíthatja a nemzetközi energiapiac szélsőséges mozgásainak lakossági hatását. Ennek jelentősége különösen 2022-ben vált világossá, amikor Európában a földgáz és a villamos energia ára rendkívüli mértékben megugrott.

Emellett szintén lényeges a társadalom védelme.

Az energia nem olyan termék, amelynek fogyasztásáról egy háztartás korlátlanul lemondhat. Egy lakást télen fűteni kell, világításra és elektromos áramra pedig minden háztartásnak szüksége van. Az energiaár hirtelen növekedése ezért különösen érzékenyen érinti az alacsony és közepes jövedelmű családokat. Ráadásul a rászorultsági rendszer sem problémamentes. Meg kell határozni, ki számít rászorulónak. Ehhez jövedelmi, vagyoni vagy más adatokat kell figyelembe venni, miközben mindig lesznek olyan háztartások, amelyek éppen kicsúsznak a jogosultsági határból, noha a magasabb energiaszámla számukra is komoly terhet jelent.

Az általános árszabályozás előnye ezeken túl az egyszerűség is.

Nem kell külön ugyanis támogatást igényelni, mert a kedvezmény automatikusan megjelenik a számlában.

Egyszer már korrigálták a rendszert

Fontos az is, hogy a rezsicsökkentés ma már nem pontosan ugyanazt jelenti, mint 13 évvel ezelőtt. Az Orbán-kormány 2013 januárjától több lépcsőben csökkentette a szabályozott lakossági energiaárakat. A rendszer politikai jelentősége gyorsan túlnőtt az energiapolitikán: a kormány egyik legismertebb gazdaságpolitikai intézkedésévé vált. A 2022-es energiaválság azonban kikényszerítette a modell átalakítását. Azóta a kedvezményes ár meghatározott fogyasztási szintig jár, az efölötti mennyiségre pedig magasabb tarifa vonatkozik.

Ez azért lényeges a mostani vitában, mert megmutatja: a rezsicsökkentés politikai értelemben fennmaradhat akkor is, ha a mögötte működő szabályozási rendszer lényegesen megváltozik.

Ez Magyar Péterék számára is lehetséges mozgásteret teremthet, de – mint általában minden kormányzati döntésnél – itt is a részletekben rejlik a lényeg.

Mit ígért a Tisza a választóknak?

Magyar Péter annyi ígéretet tett a kampányban, hogy alig lehet számon tartani. Fotó: Havran Zoltán

Ráadásul a politikai korlát elég egyértelmű: Magyar Péter és a Tisza nem a rezsicsökkentés eltörlésének programjával indult a választáson. A párt ehelyett Rezsicsökkentés plusz néven hirdette meg saját energiapolitikai csomagját. A programban szerepelt a megfizethető lakossági energia biztosítása, az energiaszegénységben élők célzott segítése és nagyszabású energiahatékonysági beruházások támogatása is. Ez persze kétféleképpen értelmezhető.

Az egyik szerint a Tisza politikai kötelezettséget vállalt a jelenlegi rezsivédelem lényegi fenntartására, ezért egy komolyabb áremelés nehezen lenne összeegyeztethető a választási ígéretével. A másik értelmezés szerint maga a Rezsicsökkentés plusz elnevezés is lehetőséget hagy a konstrukció átalakítására, amennyiben a kormány összességében továbbra is támogatja a háztartások energiaköltsé­geit.

Ebben az esetben akár megmaradhatna a rezsicsökkentés neve, miközben megváltoznának a fogyasztási sávok, a jogosultsági szabályok vagy az egyes társadalmi csoportoknak járó kedvezmények. Vélhetően ez utóbbit alkalmazza majd a kormány, a rezsicsökkentést látszólag fenntartja, csak éppen a lényeges elemei változnak meg úgy, hogy az emberek többségét negatívan érinti.

Provokáció közben megjött az IMF

A kormány hivatalosan nem kommunikál a témakörről. Illetve mégis. Lapunk szeptember közepén a Pénzügyminisztériumnál arról érdeklődött: valós-e az a több forrásból származó értesülésünk, amely szerint a tárca rövid távú tervei között szerepel a rezsicsökkentés kivezetése. Válaszában Kármán András minisztériuma tendenciózus provokációkat emlegetett, felvetésünk így érdemi reakció nélkül maradt.

Egyértelműen fogalmazott ugyanakkor a minap a Nemzetközi Valutaalap (IMF). A magyar kormánynak címzett javaslatok között szerepelt a támogatott energiafogyasztási küszöbök, tehát a rezsicsökkentés szűkítése is, miközben rászorultsági alapon nyújtott készpénzes támogatásokat javasolt.

Mint az IMF írta: a torzító árplafonok és energiatámogatások kivezetése kihívást jelent majd, de ennek meg kell történnie.

S ha már IMF! Lapunk saját információk alapján arról számolt be, hogy az erdőbényei kihelyezett kormányülésen a 2027-es költségvetés mellett egy esetleges állami hitelfelvétel kérdése is napirenden lehetett. Értesüléseink szerint ennek hátterében elsősorban az uniós forrásokhoz kapcsolódó előfinanszírozási igény állhat. A hitelezők között az IMF is megjelenhet. A Pénzügyminisztérium ezúttal még csak terelő választ sem adott: a tárca eddig nem reagált az esetleges hitelfelvételt, az IMF-fel folytatott tárgyalásokat, az uniós források előfinanszírozását, valamint a rezsicsökkentés és a nyugdíjkorhatár jövőjét firtató friss kérdéseinkre.

A cikk elkészítésében közreműködött Jakubász Tamás.