A magyar költőnő, akinek el kellett fojtania nőiességét, hogy sikeres lehessen

Nemes Nagy Ágnesnek még mostoha sors jutott. Vajon a mai írónők átveszik a hatalmat az irodalomban?

Míg valamivel több, mint száz évvel ezelőtt még az is vita tárgyát képezte, van-e joga a nőknek tollat ragadni, ma úgy tűnik – legalábbis a számok alapján –, a nő írók népszerűbbek a férfiaknál. Ezt mutatja mindenesetre, hogy a 2017-es eladások alapján összeállított brit irodalmi művek sikerlistáján az első tízbe csak egyetlen férfi, a japán Murakami Haruki fért be. A dobogó legfölső fokán A szolgálólány meséje című regényével világhírűvé vált Margaret Atwood áll. Szerepel még a lajstromban Sarah Perry, akit Magyarországon Az essexi kígyó című regényéről ismerhetünk, illetve a tavaly elhunyt, történelmi regényeket jegyző Helen Dunmore, valamint a titokzatos Elena Ferrante, akiről még ma sem lehet biztosan tudni, ki is valójában. És akkor még nem is említettük, hogy 2017-ben J. K. Rowling lett a világ legjobban kereső írója. A Forbes becslése szerint Rowling több mint 24 milliárd forintnak megfelelő összeget keresett egy év alatt. Vajon végleg átveszik a hatalmat a nők az irodalomban?

Dávid Anna, a Magvető könyvkiadó igazgatója szerint a brit könyveladási lista meglehetősen speciális. Legfőképpen szigetországi, vagy legalábbis angolul író alkotók műveit találjuk rajta, ami nem meglepő, hiszen a britek köztudottan nagyon kevés idegen nyelvről fordított művet olvasnak.

Ami a lista élen álló kanadai Margaret Atwoodot illeti, az írónő 1985-ben született regénye, A szolgálólány meséje, amely időközben a női jogokért folytatott küzdelmek egyik szimbólumává vált, a szexizmussal vádolt Donald Trump amerikai elnök hatalomra jutása után ismét rendkívül népszerű lett. (Ugyanígy Trump győzelme után ismét nagyon sokat adtak el George Orwell 1984 című, hazugságokra és terrorra épülő politikai rendszereket bemutató regényéből.) A könyv iránti érdeklődést fokozta a történet alapján készült, 2017-ben bemutatott amerikai televíziós sorozat. Korábban A szolgálólány meséjéből filmet is forgattak, amit 1990-ben mutattak be. – Magyarországon Atwoodnak 1984-ben jelent meg először regénye, azután több kiadó is megpróbálta megjelentetni a műveit, de csak most vált sikeressé. A televíziós sorozatnak, és a politikai széljárásnak köszönhetően az írónő művei újra a listák élére kerültek – fejti ki Dávid Anna.

Helen Dunmore múlt nyáron hunyt el, az ilyen sajnálatos események is megemelik az eladott kötetek példányszámát. – Amikor például Esterházy Péter meghalt, nagyon sokan vásároltak a régebben megjelent könyveiből is – taglalja a kiadó igazgatója.

Elena Ferrante műveit tizenkét éve szintén a Magvető kezdte el kiadni. – Akkor még nem volt igazán sikeres író – tudjuk meg Dávid Annától. – Abban, hogy időközben rendkívül népszerűvé vált, nyilván szerepe volt annak is, hogy nem lehet pontosan tudni, az álnéven író alkotó ki is valójában. (Igaz, 2016-ban egy olasz újságíró azt állította, kinyomozta, hogy Ferrante nem más, mint egy Anita Raja nevű, Rómában élő fordító.)

Összevetve a brit sikerlistát néhány hazai eladási jegyzékkel, kiderül, hogy a nő írók nálunk sem szerepelnek rosszul. A Bookline 2017-es, az eladások alapján készült top 100 lajstromán az első tízben kétszer is szerepel A Szent Johanna gimi ifjúsági naplóregény-sorozattal ismertté vált Leiner Laura. Helyet kapott a tíz legtöbb kötetet értékesítő szerző között Az Arab című sorozatáról ismert Borsa Brown, azaz Szobonya Erzsébet is, valamint a Fejben dől el? című kötet társszerzőiként Bagdy Emőke és Kádár Annamária (a másik két író Buda László és Pál Ferenc). A szűkített listákat nézve még jobban szerepelnek a nők: a Bookline folyamatosan frissülő, magyar kortársakat sorba állító jegyzékének első helyén Szabó Magda áll Magdaléna – A másik Für Elise nyomában című kötetével, és az első tízben szerepel még Tompa Andrea, Karafiáth Orsolya és Jókai Anna is.

Dávid Anna szerint a Magvetőnél megjelent művek tekintetében az eladási mutatókat nem a szerző neme, hanem az ismertsége, az írói pályán eltöltött évei és természetesen a művei minősége határozzák meg leginkább. Ám a kritikai fogadtatást illetően már jóval többet nyom a latba, hogy az illető férfi vagy nő. – Konzervatív országban élünk, sok szomorú történetet meséltek írónők arról, hogy milyen – rosszalló, pikírt – megjegyzéseket tettek rájuk és műveikre a szakmabeliek, csak azért, mert nők – fejti ki.

Valamivel több mint másfél évszázaddal ezelőtt magyar férfiak tudományos fórumokon vitáztak olyan kérdésekről, hogy egyáltalán közölheti-e az írásait egy nő? És hogy kárt okoz-e azzal magának és a családjának, ha kilép a női lét hagyományos keretei közül?

Még Szerb Antal is azt írta a 40-es évek elején egy levélben tanítványának, a feltűnően szép Nemes Nagy Ágnesnek, hogy „nem lehet magas sarkú cipőben irodalmi sétákat folytatni”.

– Szerb Antal nem akart rosszat, csak tisztában volt azzal, hogy a szépirodalom a férfiak terepe, ahol egy, a nőiességét hangsúlyozó fiatal lányt biztosan nem fognak komolyan venni – mondja Kiss Noémi író, műfordító. Márpedig Nemes Nagy Ágnes nagyon szép nő volt, aki ráadásul csinosan is öltözködött. – Hallgatott Szerb Antal tanácsára, és nem csak a ruhatárából, hanem a költészetéből is száműzte a ”nőiességet”, az érzelmekről szóló, szexualitással kapcsolatos műveket. Így aztán Nemes Nagy Ágnes, aki egyébként Sylvia Plath kortársa volt, a babitsi tárgyias költészet hagyományait követte. Nem véletlen, hogy a 2016-ban megjelent, közel száz kiadatlan verset tartalmazó kötete olyan népszerű lett – fejti ki Kiss Noémi.

Azt is elmondja: a magyar nemzeti irodalmi kánonban Kaffka Margiton, Nemes Nagy Ágnesen és Szabó Magdán kívül ma sem igen tartanak számon nő írót. Pedig számos kiváló írónővel büszkélkedhetünk, és a kortárs szépirodalmi listákon is szép számmal szerepelnek nők. – Rakovszky Zsuzsa, Erdős Virág, Tóth Krisztina, Tompa Andrea művei vezetik a kiadók sikerlistáit, ám ez sem a díjakban, sem az irodalomhoz kötődő intézményrendszerekben nem jelenik meg – mondja Kiss Noémi. Szerinte amíg az évtizedek alatt megkövesedett értékítéleti és kapcsolatrendszerek nem bomlanak le, a női irodalom nem tud érvényesülni. – Hiába olvasnak minket sokan, hiába készülnek velünk interjúk, hiába járunk felolvasóestekre, a rendszer szintjén minden ugyanaz marad.