1969-ben ezen a napon adta utolsó „koncertjét” a Beatles. Így, idézőjelben, mert az egészen hivatalos utolsó koncertdátum 1966. augusztus 29. A San Franciscó-i koncert után a zenekar úgy döntött, nem lép fel többet élőben. Ekkor már komoly alkotói válsággal küzdöttek, vagyis pontosabb, ha úgy fogalmazunk: 1960-tól végigjárták a show-biznisz minden stációját, megismerték a világhír és tébolyult rajongás összes formáját, kitanulták a menedzserek, az üzletemberek lelkivilágát, túl voltak az ártatlanság korán. Lennon kapcsolata ekkora elmélyült Yoko Onóval, a nő állandó jelenléte feszültséget generált a zenekaron belül. 1965-től kezdve számaikat sávonként, bonyolult szólamokkal, egyre több effekttel és egyre nehezebb hangszereléssel vették fel.
Miután a Beatles leállt a koncertezéssel, kísérletet tett, hogy dalait ismét élőben, utólagos feljátszások nélkül rögzítse. A terv a Get Back elnevezést kapta, mivel így próbáltak meg visszatérni a gyökerekhez. Paul McCartney szeretett volna élőben fellépni, de társai nem osztották lelkesedését. Amikor szóba került, hol rögzítsék az albumot, több helyszín is felmerült. Először úgy volt, hogy a tévé által is rögzített koncertet adnak. Amikor ez kútba esett, kezdetét vette a merész ötletelgetés: szóba került a Szahara, egy 2000 éves Amfiteátrum Tunéziában, a gízai piramisok és egy óceánjáró hajó is.
Gyakran előfordul, hogy amit ennyire túlgondolnak, az végül elveszti varázsát és elsikkad. Ez fenyegette a liverpooli zenekar ötletét is. Végül abban állapodtak meg, hogy az Apple Corps székházának tetején adnak koncertet, csak történjen végre valami. Az Apple-nek természetesen semmi köze a mai technikai óriás céghez (azt leszámítva, hogy 1978 és 1981 között Az Apple Corps és az Apple Computer pereskedett a névhasználat miatt). A londoni Savile Row 3. alatt álló épület a Beatles tagjai által alapított, több lábon álló multimédiás vállalkozás főhadiszállása volt akkoriban. A holding keretében működött az Apple stúdió is, de a cégnek volt filmes, hangfelvétel-kiadói, terjesztői és elektronikai leányvállalata is, ma pedig aktív a számítógépjátékok területén. 2010-ben a világ második leginnovatívabb zenei cégének nyilvánították, mivel ekkor dobták piacra a The Beatles: Rock Band című videojátékukat.
Az oly sok mindenben eredeti és úttörő Beatlest ezúttal megelőzte az amerikai Jefferson Airplane: a zenekar 1968. november 19-én minden előzetes bejelentés nélkül koncertbe kezdett a New York-i Schuyler Hotel tetején. Ők két számig jutottak, mielőtt a rendőrség véget vetett az előadásnak. Grace Slick később így indokolta a rögtönzött koncertet: „Olcsóbb volt kifizetnünk az óvadékot, mint felbérelni egy újságírót, aki foglalkozik velünk.”
Valószínű, hogy a Beatles ebből az esetből merített ihletet. A koncertet alaposan előkészítették, a helyszínt a stáb berendezte, és az alagsorban volt Alan Parsons hangmérnök, hogy két darab nyolcsávos magnóval rögzítse az elhangzottakat. Más Apple-munkatársak kamerákkal készültek, hogy a járókelők reakcióit rögzítsék. Útban a tetőre George Harrison és Ringo Starr visszakozott volna, de Lennon nem engedte, hogy meghátráljanak. Ebédidő környékén csendült fel a zene, és valóban sikerült meglepni a környékbelieket: voltak, akik felmentek a szomszédos háztetőkre, és az utcákon is csődület alakult ki. Mások azonban a rendőrséget értesítették, a környező bankokban dolgozók arra hivatkoztak, hogy nem tudnak koncentrálni a zajban.
A rendőrség hamar kiért, de a cég dolgozói egészen addig nem engedték be őket a székházba, amíg letartóztatással nem fenyegetőztek. A zenekar így is 42 percet tudott lejátszani, és ebben feltehetően a közeli őrsről hamar odaérkező rendőrök jóindulata is szerepet játszott, bár a felvételek végül rossz színben tüntették fel őket. John Lennon és Ringo Starr a feleségeik kabátját viselték, George Harrison pedig a Rosewood Fender Telecaster legelső példányán játszott, az amerikai gyártó neki küldött elsőként új, rózsafából készülő szériájából.
A koncert során háromszor hangzott el a Get Back, kétszer a Don’t Let Me Down, szintén kétszer az I’ve Got a Feeling és egyszer-egyszer a One After 909, illetve a Dig a Pony. Az utóbbi három háztetős felvétele fel is került az együttes Let It Be albumára. John Lennon e szavakkal zárta a koncertet: „Szeretnék köszönetet mondani mindnyájunk nevében, és remélem, sikerrel jártunk a meghallgatáson.” Let It Be címmel film is megjelent 1970 májusában, amely az album stúdiómunkálatait és a tetőkoncertet megörökítő filmfelvételek alapján készült.
A Beatles rajongói közül többen is reménykedni kezdtek, hogy az együttes átlendül a holtponton és az eseménynek köszönhetően új lendületet vesz. Nem így történt: ez volt az utolsó alkalom, hogy a négy liverpooli zenész együtt lépett színpadra, és bár még nem hivatalosan, de szeptemberre feloszlottak.
A tetőn koncertezés műfaját a Jefferson Airplane találta fel, de kétségtelenül a Beatles tette ismertté. Mára se szeri, se száma a tetőn adott koncerteknek. Csak Beatles-emlékzenekarokból megszámlálhatatlanul sok lépett fel a magasban Liverpooltól Tokióig, Ljubljanától Ontarióig. Maga Paul McCartney is adott egy koncertet 2009-ben a New York-i Ed Sullivan Színház tetején. A Beatlestől merített ihletet a U2 is, amikor az ír zenekart világszerte híressé tevő – tavaly 30 éves – zseniális Joshua Tree album Where the Strees Have No Name című nyitószámához egy Los Angeles-i italbolt tetején forgatott klipet 1987 márciusában. Az eseményre hatalmas tömeg verődött össze, a zenekar végül nyolc számot játszott, és az ideges rendőrség próbálta leparancsolni őket a magasból.
A Simpson család ötödik évadjának nyitó része is a Beatles koncertjének állít emléket. A történet szerint Homer, Sintér igazgató, Apu és Barney B-dúr nevű zenekara hatalmas sikereket ért el megalakulása után, de a siker felőrölte őket. A rossz hangulatot egy tetőn tartott koncerttel próbálják meg feldobni, amit az arra járó George Harrison így nyugtáz: „Ezt már láttam!” Homer pedig Lennon szavaival búcsúzik a közönségtől.
