A rendőrség szedte le 49 éve a Beatlest a háztetőről

1969. január 30-án zenélt egy londoni háztetőn a Beatles. Ez volt a zenekar utolsó közös fellépése.

Az oly sok mindenben eredeti és úttörő Beatlest ezúttal megelőzte az amerikai Jefferson Airplane: a zenekar 1968. november 19-én minden előzetes bejelentés nélkül koncertbe kezdett a New York-i Schuyler Hotel tetején. Ők két számig jutottak, mielőtt a rendőrség véget vetett az előadásnak. Grace Slick később így indokolta a rögtönzött koncertet: „Olcsóbb volt kifizetnünk az óvadékot, mint felbérelni egy újságírót, aki foglalkozik velünk.”

Valószínű, hogy a Beatles ebből az esetből merített ihletet. A koncertet alaposan előkészítették, a helyszínt a stáb berendezte, és az alagsorban volt Alan Parsons hangmérnök, hogy két darab nyolcsávos magnóval rögzítse az elhangzottakat. Más Apple-munkatársak kamerákkal készültek, hogy a járókelők reakcióit rögzítsék. Útban a tetőre George Harrison és Ringo Starr visszakozott volna, de Lennon nem engedte, hogy meghátráljanak. Ebédidő környékén csendült fel a zene, és valóban sikerült meglepni a környékbelieket: voltak, akik felmentek a szomszédos háztetőkre, és az utcákon is csődület alakult ki. Mások azonban a rendőrséget értesítették, a környező bankokban dolgozók arra hivatkoztak, hogy nem tudnak koncentrálni a zajban.

A rendőrség hamar kiért, de a cég dolgozói egészen addig nem engedték be őket a székházba, amíg letartóztatással nem fenyegetőztek. A zenekar így is 42 percet tudott lejátszani, és ebben feltehetően a közeli őrsről hamar odaérkező rendőrök jóindulata is szerepet játszott, bár a felvételek végül rossz színben tüntették fel őket. John Lennon és Ringo Starr a feleségeik kabátját viselték, George Harrison pedig a Rosewood Fender Telecaster legelső példányán játszott, az amerikai gyártó neki küldött elsőként új, rózsafából készülő szériájából.

A koncert során háromszor hangzott el a Get Back, kétszer a Don’t Let Me Down, szintén kétszer az I’ve Got a Feeling és egyszer-egyszer a One After 909, illetve a Dig a Pony. Az utóbbi három háztetős felvétele fel is került az együttes Let It Be albumára. John Lennon e szavakkal zárta a koncertet: „Szeretnék köszönetet mondani mindnyájunk nevében, és remélem, sikerrel jártunk a meghallgatáson.” Let It Be címmel film is megjelent 1970 májusában, amely az album stúdiómunkálatait és a tetőkoncertet megörökítő filmfelvételek alapján készült.

A Beatles rajongói közül többen is reménykedni kezdtek, hogy az együttes átlendül a holtponton és az eseménynek köszönhetően új lendületet vesz. Nem így történt: ez volt az utolsó alkalom, hogy a négy liverpooli zenész együtt lépett színpadra, és bár még nem hivatalosan, de szeptemberre feloszlottak.

A tetőn koncertezés műfaját a Jefferson Airplane találta fel, de kétségtelenül a Beatles tette ismertté. Mára se szeri, se száma a tetőn adott koncerteknek. Csak Beatles-emlékzenekarokból megszámlálhatatlanul sok lépett fel a magasban Liverpooltól Tokióig, Ljubljanától Ontarióig. Maga Paul McCartney is adott egy koncertet 2009-ben a New York-i Ed Sullivan Színház tetején. A Beatlestől merített ihletet a U2 is, amikor az ír zenekart világszerte híressé tevő – tavaly 30 éves – zseniális Joshua Tree album Where the Strees Have No Name című nyitószámához egy Los Angeles-i italbolt tetején forgatott klipet 1987 márciusában. Az eseményre hatalmas tömeg verődött össze, a zenekar végül nyolc számot játszott, és az ideges rendőrség próbálta leparancsolni őket a magasból.

A Simpson család ötödik évadjának nyitó része is a Beatles koncertjének állít emléket. A történet szerint Homer, Sintér igazgató, Apu és Barney B-dúr nevű zenekara hatalmas sikereket ért el megalakulása után, de a siker felőrölte őket. A rossz hangulatot egy tetőn tartott koncerttel próbálják meg feldobni, amit az arra járó George Harrison így nyugtáz: „Ezt már láttam!” Homer pedig Lennon szavaival búcsúzik a közönségtől.