Gellér B. István 1971-ben végzett a Janus Pannonius Tanárképző Főiskolán. A felsőoktatási intézmény mellett Martyn Ferencnél tanult. Pécsen élt, 1968 óta állította ki műveit.
Az 1970-es években Haraszty István által fedezte fel a progresszív művészetet. 1973-ban Galántai György, Erdély Miklós, Najmányi László, Szentjóby Tamás, Jovánovics György társaságával tagja volt a balatonboglári ellenzéki művészcsoportnak. 1987-ben Párizsban, 1990–91 között Budapesten, 1991-ben Rómában, 1995-ben pedig Salzburgban volt ösztöndíjas.
Az 1970-es években született alkotásai geometrikus, neokonstruktivista szemléletű, ritmikus, forma- és színviszonylatokkal foglalkozó grafikai lapok, festmények, kerámiaszobrok és installációk.
1978-tól eltávolodott a személytelen művészi gondolkodásmódtól. Egyéni mitológiát teremtett egy nem létező ősi kultúra, a Növekvő Város archeológiai feltárása, néprajzi, kultúrtörténeti feldolgozása által. A kvázifeltárás során művész, illetve régész alteregója megteremtette a város archaikus társadalmának írásbeliségét, szokásait, kultuszait. A feltárás eredményeit installációkban, fotón, videón dokumentálta.
