Szász János életében a hazai közegben nem kapott igazi elismerést, életműve pedig már abban az időszakban is figyelmet érdemelt volna. Az egyetem elvégzése után osztályidegenként nem léphetett jogi pályára, így dekoratőrként, grafikusként dolgozott, majd fényképésznek tanult. 1958-tól Pécsi Tervező Vállalat épületfotósaként dolgozott és örökítette meg az első szocialista városrész, a pécsi Uránváros tervezését, építését és a megváltozó várost.

Az átalakuló városkép megörökítése mellett 1960-ban a falvak eltűnőben lévő építészetének megörökítésre is felkérést kapott. Az ekkor kezdődő, végül másfél évtizedet felölelő munkának az eredménye a Népi építészetünk Nyomában című kötet, amely díjakat nyert országhatáron belül és azon kívül.

Halála után életművét a családja gondozza és az azóta eltelt tizennyolc évben történtek bizonyítják, hogy odafigyeléssel, szakértelemmel foglalkoznak vele.